Szoooval.... ott tartottunk, hogy:
Astorgaban megszalltunk egy igazi zarandokszallason, ahol 14 koponya hajtotta ejjel alomra a fejet egymas melle szorosan sorakoztatott emeletes agyon. Reggel 5-kor megszolaltak az ebresztoorak, a szallas fele utnak indult. A lustabbak, mint mi, 8 utan keltek utra. AZ elso napunk igen szelesre sikeredett: egy egyenes uton, igazi spanzol vadregenyes ugaron vezetett at az utunk, neha majd lefujt minket a szel az utrol. Az ido hulni kzdett, es delutanra, mar pulcsiban mentunk: mire este megerkeztunk, mar-mar dideregtunk: 9-10 C volt az elso megallohelyunkon, Rabanal del Caminoban. Vicces egy hely, a neve alapjan nekem leginkabb egy retekmezo jut rola az eszembe: am kicsiny meretet es csekely lakossagat meghazudtolva harom templom is allt benne. Az egyikben aznap este mise is volt. Gondoltunk, megnezzuk, meghallgatjuk: de olyan picurka volt, hogy a maroknyi zarandokhad meg az ajtot is eltorlaszolta, annyira nem fert el.
Didergésünkről tanúbizonyságot ad ez a kis videó: :))
Masnap reggel idoben elindultunk: 3/4 8-kor mar az utat tapostuk. Hideg volt, de a taj szepsege mindenert karpotolt: gyonyoru zoldes-sargas-aranylo szinekben uszott minden. De egyre jobban didegregtunk, es kozben egyre csak mentunk feljhebb es feljebb: ki gondolta volna, hogy nyar kozepen, Spanyolorszagban ilyen hideg tud lenni?
11-re ertunk egy kis remetelakszerü zarandokszallashoz (Manjarin), ott 9 fokot mutatott a homero... 1300 meter magasan voltunk kb. Innen meg feljebb vitt az ut a zarandoklatunk legmagasabb pontjahoz, a Cruz de Ferrohoz, ami 1500 m magassagban
Az aznapi 22 km-t igen kemeny mukaval tettuk meg: elenite csak felfele kellett tornunk, majd lefele jonni vagy 800 meteres szintkulonbsegen. Mire elertunk az aznapi vegcelunkig, Molinasecaig alig birtunk menni. En legalabbis teljesen leserultem, alig birtam a labamon jarni...
Foly. kov.
2008. augusztus 14., csütörtök
Eltunve
Elnezest szeretnek kerni a lelkes olvasoinktol - eddig meglehetosen hanyagnak mutatkoztunk a beszamolok irasaban. Am meg kell, hogy valljam, nem egyszeru a helyzetunk: nem nagyon jutunk internetkozelbe. Virag monda ket nappal az elindulasom elott: na meg most mondj le a blogiras gondolatarol! De en naivan hittem benne, hogy menni fog. Ezzel szemben az utobbi egy hetben szinte egyetlen egy percre sem alltunk le: megerkeztunk Gironaba, atvonatoztunk Figuerasba a Dali-Disneylandbe, majd meg aznap at Barcelonaba. Muzeumozas, varosnezes, nekem extra adag baratnozest, Zsofinak dupla adag muzeumozas jutott, neki negy nap Barcelonaban, nekem egy plusz ket nap Madridban. Majd mindketten athelyeztuk magunkat Leonba, es kezdohetett a nagy kaland. Meg levegot sem nagyon volt idonk venni (meg amugy is ritkasnak bizonyult a nagy melegben: Madridban 39 C arnyekban). Taln igy mar kicsit erhetobb, miert nem irtunk sokat. Hetfo delutan erkeztunk meg Astorgaba, a kiindulasi varosunkba, ott pedig este 11 elott jutottunk szamitogephez, es alig melegedtunk meg egy picurkat a gep elott, maris kipenderitettek bennunket - ennek tudhato be az a kis csonka post. Nade most jon a java.
2008. augusztus 11., hétfő
Minusz egy
Folyamatosan csak keszulunk arra, hogy elindulunk. Nos, ma mar tenyleg kozel kerultunk a utunk celjahoz: a zarandoklathoz. Ma reggel ujbol talakoztak utjaink Zsofival: Reggel kilenckor Zsofi frissen es üden leszallt a Barcelonabol erkezett buszrol (egy teljes ejszakan at utazott, hogy elerjen Leonba, a randink szinhelyere), es onnan egy felnapos varosnezes utan, kicsit csalva atbuszoztunk Astorgaba. Viszont most ki fognak dobni minket a szamitogepteremböl itt az albergueben, ugyhogy le kell tennem a virtualis pennamat. Holnap igerjuk, reszletes beszamolot irunk, igaz Zsofi? (itt vigyorog a hatam mögött)
Nos, ezer scusi, de folyt kov., mert a gepeken virusirtas lesz....
Nos, ezer scusi, de folyt kov., mert a gepeken virusirtas lesz....
2008. augusztus 9., szombat
Hétmérföldes csizma
Nos, íme az elsö bejegyzés (elöre bocsájtom, ékezetproblémákkal küzdök, lehet hamar feladom a csatat, ezert mindenkitöl elnezest kerek). szombat este van, a szemem majd leragad a faradtsagtol, de azert nekigyürközöm az irasnak, elvegre most lehetösegem van ra - mindjart ejfel van, omlik rolam a viz, kint legalabb harminc fok van - Madridban vagyok!
Furcsa dolog arra gondolni, hogy mindössze harom napja vagyunk uton, gyüjtöttunk nehany közös kilometert a labunkba, s maris külön utakra vetödtünk Zsofival. De hogy a törtenet kerek legyen, kezdödjön a legelejen...
Csütörtök hajnalban hamar kiröppent az alom a szemünkböl, en konkretan nem birtam aludni, mert folyton arra gondoltam, nem fogom meghallani az ebresztöorat, ami fel haromkor volt hivatott engem az agybol kiüzni. fel harom, csunya szam... de mit tehettünk volna mast, hajnali 5 orakor szallt fel a gepünk Ferihegy 1-röl. Az utunk teljesen nyugodt volt, a felszallas utan tiz perccel az összes utas huzta a lobört; nekunk is rövidre sikeredett az ut, mintegy szemhunyasnyira, a hajnali kelesert cserebe viszont Gironaban a felkelö nap fogadott minket reggel fel 8-kor. összeszedtük a cokmokunkat, es utnak eredtünk, bejartuk gyaloszerrel Girona belvarosat, majd 1-kor felszalltunk egy vonatra Figueras fele. A gyomrunk kordult egyet ut közben, igy a vonatrol leszallva az allomas mellett ebedeltünk egy jot, am ez, mint utolag kiderült, nagy hiba volt... Kb. negy-öt utcanyira voltunk a Museu-Teatre Dalitol, mikor egy hatalmas embertömegbe botlottunk... igen, ez volt a sor vege. Tudtuk, hogy a Dali muzeum Spanyolorszag egyik leglatogatottabb muzeuma, de nem esett le elöbb, hogy ez konkretan mit jelenthet igy augusztus elejen: masfel oras sorban allast a tüzö napon. Szerencsere szorakoztattta a közönseget egy tepett Dali külsejü, magat Dali unokajanak vallo zajos örül. Vegig alltuk a sort, de a bejutas nem hozott fellelegzest: bent egymast tapostak a turistak, levegöhöz nehezen lehetett jutni. Dali meg eleteben hozta sajat maganak letre ezt a muzeumot, es szabadjara engedte az amugy is szabadon duhajkodo kepzeletet. Bevallom, minden örültsege ellenerre lenyügöz a müveszete, es nagy elmenyt jelentett az inkabb Disneylandre mint egyebre emlekeztetö muzeuma.
UPDATE
Nos, a történet pedig folytatódik... Immár itthonról. (ha valaki utólag kapcsolódott volna be az olvasásba, annak jelenteném: már hazajöttem, és úgy döntöttem, kiegészítem a hiányosnak mondható blogomat) Szóval a Dalí Múzeum nagy élményt jelentett (volna), csak hát igen, nagyon-nagyon-nagyon, sőt túlon-túl sokan nyújtogatták a nyakukat minden egyes látványosság előtt. Hamar elegem is lett belőle... Sajnos taszít a tömeg, mert bevásárló központ-érzetet ad, és ilyenkor az agyamban villogni kezd egy pici lámpa: menekülj! Úgyhogy szemlesütve be kell, hogy valljam a lelkes múzeumlátogató-műélvező olvasóközönségemnek, hogy nem volt türelmem kivárni, hogy láthassam az emelvényről a "Mae Westet". (lásd: fotó)
Zsófival külön utakon jártunk, és neki állítólag meg sikerült tekinteni, kifogott egy olyan pillanatot, amikor nem kígyózott előtte a sor (egy szűk lépcsőn kellett fellépkedni, hogy aztán egy emelvényről láthasd a "művet": a hajfüggönyön át a csókos ajak-fotelt, az orr kandallót az órával és a két szem-festményt).
A sietségemnek a tömegiszonyon túl más oka is volt: megbeszéltem egy rég nem látott katalán barátnőmmel, Rosával, hogy találkozunk a múzeum előtt. Úgy volt, hogy 4-kor találkozunk, de mivel fél négykor jutottunk csak be, így jeleztem neki, hogy csúszik a program. Ő és a családja (férje és kislánya) nagy szerencsémre egy közeli faluban töltötték a vakációjukat, így könnyen találkozhattunk (amúgy Katalónia egy messzebbi pontján, Gironellában lakik). De fél négykor már a "bokrok alatt" jártak, és ámbár jelezték, hogy majd elkávézgatnak amíg én bent vagyok a múzeumban, mégsem szerettem volna nagyon megváratni őket. Egyrészt. Másrészt
Furcsa dolog arra gondolni, hogy mindössze harom napja vagyunk uton, gyüjtöttunk nehany közös kilometert a labunkba, s maris külön utakra vetödtünk Zsofival. De hogy a törtenet kerek legyen, kezdödjön a legelejen...
Csütörtök hajnalban hamar kiröppent az alom a szemünkböl, en konkretan nem birtam aludni, mert folyton arra gondoltam, nem fogom meghallani az ebresztöorat, ami fel haromkor volt hivatott engem az agybol kiüzni. fel harom, csunya szam... de mit tehettünk volna mast, hajnali 5 orakor szallt fel a gepünk Ferihegy 1-röl. Az utunk teljesen nyugodt volt, a felszallas utan tiz perccel az összes utas huzta a lobört; nekunk is rövidre sikeredett az ut, mintegy szemhunyasnyira, a hajnali kelesert cserebe viszont Gironaban a felkelö nap fogadott minket reggel fel 8-kor. összeszedtük a cokmokunkat, es utnak eredtünk, bejartuk gyaloszerrel Girona belvarosat, majd 1-kor felszalltunk egy vonatra Figueras fele. A gyomrunk kordult egyet ut közben, igy a vonatrol leszallva az allomas mellett ebedeltünk egy jot, am ez, mint utolag kiderült, nagy hiba volt... Kb. negy-öt utcanyira voltunk a Museu-Teatre Dalitol, mikor egy hatalmas embertömegbe botlottunk... igen, ez volt a sor vege. Tudtuk, hogy a Dali muzeum Spanyolorszag egyik leglatogatottabb muzeuma, de nem esett le elöbb, hogy ez konkretan mit jelenthet igy augusztus elejen: masfel oras sorban allast a tüzö napon. Szerencsere szorakoztattta a közönseget egy tepett Dali külsejü, magat Dali unokajanak vallo zajos örül. Vegig alltuk a sort, de a bejutas nem hozott fellelegzest: bent egymast tapostak a turistak, levegöhöz nehezen lehetett jutni. Dali meg eleteben hozta sajat maganak letre ezt a muzeumot, es szabadjara engedte az amugy is szabadon duhajkodo kepzeletet. Bevallom, minden örültsege ellenerre lenyügöz a müveszete, es nagy elmenyt jelentett az inkabb Disneylandre mint egyebre emlekeztetö muzeuma.
UPDATE
Nos, a történet pedig folytatódik... Immár itthonról. (ha valaki utólag kapcsolódott volna be az olvasásba, annak jelenteném: már hazajöttem, és úgy döntöttem, kiegészítem a hiányosnak mondható blogomat) Szóval a Dalí Múzeum nagy élményt jelentett (volna), csak hát igen, nagyon-nagyon-nagyon, sőt túlon-túl sokan nyújtogatták a nyakukat minden egyes látványosság előtt. Hamar elegem is lett belőle... Sajnos taszít a tömeg, mert bevásárló központ-érzetet ad, és ilyenkor az agyamban villogni kezd egy pici lámpa: menekülj! Úgyhogy szemlesütve be kell, hogy valljam a lelkes múzeumlátogató-műélvező olvasóközönségemnek, hogy nem volt türelmem kivárni, hogy láthassam az emelvényről a "Mae Westet". (lásd: fotó)
Zsófival külön utakon jártunk, és neki állítólag meg sikerült tekinteni, kifogott egy olyan pillanatot, amikor nem kígyózott előtte a sor (egy szűk lépcsőn kellett fellépkedni, hogy aztán egy emelvényről láthasd a "művet": a hajfüggönyön át a csókos ajak-fotelt, az orr kandallót az órával és a két szem-festményt).
A sietségemnek a tömegiszonyon túl más oka is volt: megbeszéltem egy rég nem látott katalán barátnőmmel, Rosával, hogy találkozunk a múzeum előtt. Úgy volt, hogy 4-kor találkozunk, de mivel fél négykor jutottunk csak be, így jeleztem neki, hogy csúszik a program. Ő és a családja (férje és kislánya) nagy szerencsémre egy közeli faluban töltötték a vakációjukat, így könnyen találkozhattunk (amúgy Katalónia egy messzebbi pontján, Gironellában lakik). De fél négykor már a "bokrok alatt" jártak, és ámbár jelezték, hogy majd elkávézgatnak amíg én bent vagyok a múzeumban, mégsem szerettem volna nagyon megváratni őket. Egyrészt. Másrészt
2008. augusztus 4., hétfő
Meglátjuk
Eddig mindenféle "töltelékszöveggel" éltettem ezt a blogot... csak hogy jelezzem, készülünk. De csütörtöktől már bizony-bizony fokozódni fog a nemzetközi helyzet, minek folytán betűkényszer fog fellépni. Igen. Megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom elárvulni ezt a blogot. És ez most egy fogadalom, igaz csupán egy a sok közül, ám a zarándoklat végeredményben erről is szól, legalább is nekem. Nemcsak fizikai értelemben törekszem egy cél felé, hanem lelki értelemben is. Szükségem van rá.
Néha hagyom, hogy bizonyos kérdésekben erőt vegyen rajtam a lustaság, és utólag megbánom, hogy pillanatok hiába múltak el. Az élmények legfőbb tárhelye végső soron a lélekben van, ám mégis kell az írás, mert megoszt, mert átad, mert megörökít, mert felidéz. Nektek, nekem, mindenkinek, ki ezt a blogot olvassa. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy megpróbálom. Magam miatt, hogy egyszer öreganyóként boldogan olvashassam, mit is tettem 2008 nyarán, és Nektek, kik irodában senyvedtek míg mi a lábainkat rakosgatjuk egymás után Spanyolország legősibb turistaútján, hogy lélekben velünk zarándokolhassatok. Vale!
Néha hagyom, hogy bizonyos kérdésekben erőt vegyen rajtam a lustaság, és utólag megbánom, hogy pillanatok hiába múltak el. Az élmények legfőbb tárhelye végső soron a lélekben van, ám mégis kell az írás, mert megoszt, mert átad, mert megörökít, mert felidéz. Nektek, nekem, mindenkinek, ki ezt a blogot olvassa. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy megpróbálom. Magam miatt, hogy egyszer öreganyóként boldogan olvashassam, mit is tettem 2008 nyarán, és Nektek, kik irodában senyvedtek míg mi a lábainkat rakosgatjuk egymás után Spanyolország legősibb turistaútján, hogy lélekben velünk zarándokolhassatok. Vale!
-3 nap!
A sarokan áll egy motyó útra készen, benne pattogó lábzselé, mini hálózsák, jókedv, napsütés, minden, mi egy talpaló nyaraláshoz kell. Már kívánkozik is fel a hátamra, de ó, tudom, lesz olyan pillanat is, mikor majd már csak folyton lekívánkozik...
Vajon minden benne van-e? Ez már csak idővel derül majd ki... most minden esetre úgy tűnik, se nem túlon-túl nehéz, se nem túl üres. Pont ideális.
-Update- kicsit visszaolvastam a blogomat és feltűnt, hogy visszatérő jelleggel a hátizsákomról beszélek. De gondoljatok arra, hogy most 2 és fél hétig ez lesz a csigaházam.. talán így már elnézitek nekem, hogy állandóan szerelmetes szavakkal illetem. Elvégre őrajta múlik majdnem minden...
Vajon minden benne van-e? Ez már csak idővel derül majd ki... most minden esetre úgy tűnik, se nem túlon-túl nehéz, se nem túl üres. Pont ideális.
-Update- kicsit visszaolvastam a blogomat és feltűnt, hogy visszatérő jelleggel a hátizsákomról beszélek. De gondoljatok arra, hogy most 2 és fél hétig ez lesz a csigaházam.. talán így már elnézitek nekem, hogy állandóan szerelmetes szavakkal illetem. Elvégre őrajta múlik majdnem minden...
2008. július 30., szerda
Egy hét
Végső visszaszámlálás... hét, hat, öt, négy, három, kettő... Egy! hét múlva már megyünk is! Én már alig-alig bírok magammal, és Zsófin is jelentkeznek az izgatottság jelei. Már összeszedegettük a motyónkat, lett hátizsákunk - az enyém azóta már a Spitzbergákat is megjárta -, sőt cipőnk is, több pár. Én egy Scholl szandált vettem és egy könnyű nyári túracipőt, Zsófi egy átszellőző túracipőt és egy igazi túrabakancsot. Amikor az utóbbit Zsófi boldog mosollyal megmutatta nekem, a puszta látványától máris izzadni kezdett a lábam. Fel nem bírnám magamra erőltetni így nyár derekán, de Zsófi fogadkozik, hogy jó lesz, könnyed cipőcske, még valahol szellőzik is, és amúgy sem olyan nagyon súlyos, könnyedén elfér a hátizsákban. Nos, szóval így állunk:
2008. július 9., szerda
Jótanácsok zarándokoknak
Orvosi tanácsok (gyalogosan) útra kelőknek
Felkészülés az útra
Ki indulhat neki a 700-800 km-es gyaloglásnak?
Bárki. Akinek ott a helye és érzi a hívást, nekivághat - függetlenül az életkorától, előzetes edzettségi állapotától, testmagasságától és testsúlyától, nemétől, foglalkozásától, vallásától és családtagjai aggodalmától!
Engem meglepett, hogy a zarándokok többsége korosabb, sokan nyugdíjazásukkor indulnak el, hogy új életüket megtalálják. Nyilván a nyári időszakban a diákok vannak többségben, én május második felében indultam. A 60-65 évesek vannak sokan, de vannak még idősebbek is. Találkoztam egész rozoga öregúrral is, akit a barátja csak "csigának" hívott, de ő is eljutott Santiagoig.
Ami viszont nagyon fontos, hogy az út tervezésénél vegyük figyelembe az adottságainkat, az úton pedig tartsuk tiszteletben a korlátainkat. Aki nem sportol, nem jár túrázni, kevésbé edzett, idősebb vagy az egészségével van problémája, ne tervezzen napi 20 km-nél hosszabb gyaloglást. Vagy szánjon több napot az útra, vagy válasszon közelebbi kiindulási pontot. Célszerű 2-3 plussz napot is hagyni, ha valami probléma miatt pihenésre lenne szükség az út során.
Az Út minden híreszteléssel ellentétben nem Saint-Jean Pied du Portban kezdődik, hanem pontosan ott, ahol járni kezdesz rajta! 2-3 részletben is meg lehet tenni. Nem ettől függ, hogy mit tudsz kapni az úttól, hanem Tőled!
Vannak betegségek, amiknél komoly problémák lehetnek: szívbetegségeknél és a nem jól kezelt magas vérnyomásnál a túl nagy meleg és az emelkedőkön való nagyobb terhelés okozhat bajt. A lábak vizesedése és keringési zavara is korlátja a terhelhetőségnek, valamint fennáll a nem gyógyuló sebek kialakulásának a veszélye, épp úgy, mint a cukorbetegeknél is. Itt a rendszeres és a terhelésnek megfelelő táplálékbevitel is külön odafigyelést igényel. Ilyen esetekben megfontolandó az elindulás és mindenképpen ajánlott az előzetes orvosi konzultáció.
Izületi problémái szinte mindenkinek vannak (vagy lesznek az úton). Itt fontos a józan ész (pl. csípőprotézissel nem biztos, hogy célszerű elindulni) és a hit, no meg ennek az aránya. Tégy meg mindent, amit lehet, és bízz az Istenben!
Nagyon sokat számít a súly, amit cipelni kell (önsúly + hátizsák), és a távolság, amit meg lehet tenni egy nap.
Boka és térdproblémáknál ajánlott a bot, egy hosszú (a másik oldali kézben, mint ahol a problémás izület van) vagy kettő rövidebb vagy állítható hosszúságú. Lehet fa vagy fém, de legyen könnyű, különben a tenyéren is lehet vízhólyagokat szerezni. Célszerű már a kezdetektől használni és nem csak akkor, amikor már baj van. (Nekem egy pillesúlyú nád kiválóan bevált. Boltban nem akartam venni, viszont kezdetben több napig nem találtam megfelelő botot - ugyanis Pamplonától alig van erdős rész. De mikor már nagyon kellett, megtaláltuk egymást és jó barátok lettünk az út végéig...)
Már itthonról célszerű vinni a problémás esetekben és szintén megelőzésképpen kezdetektől használni térdrögzítőt és/vagy bokarögzítőt. Az egyszerű gumis változat jól beválik. A fémmerevítős változatot nem ajánlom, mert nehéz és meleg. (Én az operált térdem miatt sielni ilyennel szoktam, de itt az úton a gumis megfelelő volt, semmi problémám nem volt a térdemmel, pedig máskor szokott baja lenni. Igaz minden nap rajtam volt a rögzítő, amíg a hátizsákot cipeltem.) A bokarögzítőnél viszont vigyázni kell arra, hogy a talp alatt futó szegett széle vastagabb, és emiatt vízhólyagot okoz. Ezt érdemes levágni használat előtt - enélkül is tartja a bokát.
Edzés az út előtt
Ajánlatos nem rögtön az íróasztal mellől felállva indulni. Optimális lenne az út előtti 2 hónapban mindennap gyalogolni 2 órát, ami 8-10 km, de legalább 2-3 x hetente. Mindenképpen ajánlott ezt az útra szánt bakancsban vagy cipőben tenni. Néhányszor hegyvidéki terepen teljes felszereléssel, vagy annak megfelelő súllyal is érdemes edzeni, mert nagy a különbség hátizsákkal vagy anélkül. Aki Saint-Jeanban kezd, annak különösen fontos, hogy jó edzettségi állapotban induljon, hacsak nem az a célja, hogy már az elején kikészüljenek a lábai és az izületei, beavatást nyerve ezáltal az útba. Ott ugyanis nincs lehetőség a fokozatosan növekvő terhelésre.
Mindemellett a legfontosabbnak a lélekben való felkészülést tartom. Jó tudni, hogy mi a célja az útnak, azon túl persze, hogy megérkezni Santiagoba, mert ebből lehet majd erőt meríteni. Önmagában a testi edzettség kevés, lelkierő is kell, sőt, sokszor pótolhatja is a fizikai erő hiányosságait. Ha valaki egy önmagán túlmutató, magasabb cél szem előtt tartásával jár az Úton, ehhez önmagát túlhaladó erőt is kap napról napra.
Felszerelés
Erről már sokan sokféle fórumon írtak, így ehhez csak néhány dolgot tennék hozzá.
Lábbeli: a legfontosabb az összes felszerelés közül. (Erről sok okosságot és butaságot mondtak, mikor az út előtt gondban voltam, hogy miben menjek. Most következnek az én okosságaim és butaságaim...) A legfőbb szempont a kényelmesség! Ez az út előtt tesztelendő. Ami nem teljesen kényelmes, azzal csak baj lesz az úton. Semmiféle extra kemény vagy félkemény bakancstalp nem szükséges az út végigjárásához. (Extrém példa egy színesbőrű francia srác, akivel az első és az utolsó nap is találkoztam, ő egy elől zárt papucsban ment végig az úton. Igaz a hátizsákjában se volt szinte semmi, még hálózsákot se vitt. Sok zarándok, aki már végképp nem bír bakancsot húzni, szandálban vagy fürdőpapucsban megy napokon vagy heteken át.)
Akinek nem strapabíró a bokája, annak érdemes magas vagy félmagas szárú bakancsot vinni. Az izületeken különösen lefelé van nagy terhelés. Mivel az időjárás kiszámíthatatlan, jó ha goretexes a cipő. Lehetőleg könnyebb legyen, hátha cipelni is kell. Az út nagyobb része lankás vagy szintút, sok a döngölt köves és aszfaltos szakasz, ami a keményebb talpú cipőkben problémás. Én vittem egy könnyű, aszfaltra való futó edzőcipőt is, aminek nagy hasznát vettem, az út felét ebben tettem meg. (Pedig csak azért tettem el, mert az volt a legkényelmesebb a cipőim közül és a bakanccsal nem voltam teljesen elégedett.) Az edzőcipőnek az az előnye a túraszandállal szemben, hogy annál jobban fogja a bokát és nem mennek bele a kavicsok. Az aszfaltra kiképzett talp védi az izületeket a kemény úton. Nagyon ajánlom még a puha és rugalmas kivehető betétet a bakancsba (nekem a Scholl jött be), ennek nincs súlya, mégis mintha két cipőnk lenne. Fontos, hogy a bakancs és a cipő elég nagy legyen, legalább 1 v. 1.5 számmal nagyobb, mint a láb, és ne legyen keskeny, de befűzve jól tartsa a bokát. Ez azért fontos, mert a sok gyaloglástól és a melegtől megduzzad a láb, és ha nem elég nagy a cipő, akkor garantáltan kisebesedik. Szandál a lábak pihentetéséhez és szellőztetéséhez szükséges a délutáni órákban, itt is a kényelmesség a legfőbb szempont. Bár nem divatos, de a lábak védelme érdekében ajánlatos mindig zoknival hordani. Nem szabad elfelejtkezni a zuhanyzós papucsról sem (10-15 dkg, de felbecsülhetetlen segítség a gombásodás megelőzésére).
Szerintem a cipőkön nem szabad spórolni, se súlyt, se pénzt.
Hátizsák: jó, ha az önsúlya nem sok (sok profi zsák 2 kg vagy több, de létezik 1.2 kg-os vagy még könnyebb zsák is). Lehetőleg legyen jó kiképzésű a háta és a csípőpántja - ha valaki magasabb, a kisebb zsákoknál ez nem ér le a csípőjéig, csak a hasáig. A nagyobb zsákok kényelmesebbek lehetnek, viszont nem kell csurig pakolni őket. Bármilyen zsákkal végig lehet menni, de sokkal kényelmesebb, ha a súly nagy része átterhelhető a vállakról a csípőre.
Az ajánlások szerint a zsák súlya ne haladja meg a testsúly 10%-t. Tapasztalatom szerint ezt szinte lehetetlen betartani, hacsak valaki nem 90 kg-os. A legtöbb zarándok (én is) 9-10 kg-os zsákot cipel. A 10 kg-t nem érdemes túllépni, kivéve ha valaki edzésben van és valami luxust is akar vinni (video, nagy fényképezőgép, sátor luxusnak számít).
Fejfedő: kalap vagy kendő, jó ha a nyakat is árnyékolja. Ne felejtsd itthon, nagyon erősen süt a nap, enélkül napszúrást kapsz!
"Elsősegélydoboz": (dobozt nehogy vigyél, csak a tartalmát!)
naptej 15 faktor feletti legyen, (hogy ne kelljen sokat vacakolni vele, én inkább hosszú nadrágban mentem, így csak a karomra és az arcomra, nyakamra kentem)
((szúnyog szinte nincs, a szúnyogriasztó felesleges, kullancsot se találtam, ezt azért az erdős részek után jobb megnézni, legyekből viszont van bőven, főleg Galíciában, és imádják a naptejet és az izzadságot))
ragtapasz(az egybegyártott könnyen lejön és felkunkorodik újabb problémákat okozva, így a lábon jobb a széles ragtapaszcsík alatta vékonyan steril gézlap)
steril gézlap 10x10 cm-es 1 csomag (ha kell, kinn pótolható), ez méretre szabható ollóval
Betadine oldat - jódtartalmú, arra érzékenyek ne használják (nekik a 3%-os hydrogen peroxid és a Merbromin oldatot ajánlom)! Nem kell az egész dobozt elvinni, a gyógyszertárban beszerezhető szemcseppentő fiola 10 Ft-ért, az abba áttöltött mennyiség elegendő (remélhetőleg, ha nincs sok seb) egyébként ez is könnyen pótolható. Néhány fültisztító pálcika szintén hasznos a Betadine ecseteléséhez.
Kisolló - gézlapdarabolás, bokagumiátszabás, pedikür. A lábkörmök karbantartása fontos, különben a szomszédos ujjat kisebesítheti a nagyobb köröm sarka!
varrótű és cérna – a kiszakadt ruhák és a vízhólyagok rendbetételéhez nélkülözhetetlen
izomlazító kenőcs (Richtofit sportkrém vagy kámforos, mentolos, rozmaringos kenőcsök) Ezt viszont nem lehet kinn kapni, se gyógyszertárban, se egyéb boltokban, még fitotékában se. (Kivéve néhány albergueben a spéci zarándokkenőcsöt, ami jó, csak nagyon drága.) Ebből 2 tubus is elkel az útra, igaz van súlya, de megéri cipelni, úgyis gyorsan fogy. Ezzel szemben gyulladáscsökkentő kenőcs (Voltaren gél, Fastum gél stb) bármelyik gyógyszertárban beszerezhető kinn, és szintén szükséges lehet.
zsíros lábkrém (nekem a Scholl szarvasfaggyús lábkrém nagyon jó volt, de keveset vittem, így kinn több kis boltban kapható "Vaselina pura" feliratú paraffinnal pótoltam, ez 25 ml-es kis dobozkában kapható 1 euroért.
gyógyszerek: a rendszeresen szedett gyógyszereket nem szabad elfelejteni! Mindenre nem lehet és nem is kell készülni. Ami szerintem fontos:
lázcsillapító (1 levél = 10 tabletta elég) Algopyrin (vagy aki erre érzékeny, annak Paracetamol - több néven is forgalomban van). Jó napszúrás, torokgyulladás esetén is.
gyulladáscsökkentő (rengeteg féle van: Apranax, Voltaren SR75, Diclac ID75, Cataflam, Hotemin, Mesulid, Movalis stb.,stb. ami recept nélkül is kapható az az Aspirin és az ibuprofen származékok) Fontos, hogy ne éhgyomorra, hanem étkezés közben vagy utánna vegyük be!
homeopátiás szerek: nagyon ajánlom, mellékhatásuk nincs, sokat segítenek és a súlyuk se sok! Gyógyszertárakban kaphatóak recept nélkül.
Arnica 15 Ch - adagja 2x5 golyó elszopogatva - izomlázra, túlzott fizikai igénybevételre, bármilyen sérülésre, húzódásra, zúzódásra, a bőr alatti bevérzésekre (ami a lábszáron a megerőltetéstől gyakran előfordul) alapszer.
Rhus toxicodendron 15 Ch - 1x v.2x 5 golyó - izületi v. izomfájdalmak esetén, amik legfőbb jellemzője, hogy pihenés után, a mozgás kezdetén rosszabbak, majd a bejáratódás hatására javulnak ("berozsdásodottság"). Ez nagyon jellemző az úton, a legtöbben reggel, illetve a szieszta után úgy kelnek fel, hogy alig tudnak elindulni, majd napközben már simán gyalogolnak a hátizsákkal egészen a következő hosszabb pihenőig, amikor ez újrakezdődik. Az izületi gyulladást, duzzadást is csökkenti.
Bryonia 9 Ch - 2x5 golyó - szintén segít az izületi és izomfájdalmakon, amikre az a jellemző, hogy terhelés hatására fokozódnak és a pihenésre javulnak, valamint jót tesz a széles alapon nyomás vagy masszírozás. (Bár a Rhus tox. és a Bryonia jellemzői mások, izületi gyulladás esetén a két szert együtt, egyidőben szoktuk adni.) Amúgy a Bryonia tud segíteni az Arnicával együtt, ha már nem bírjuk, de még kell gyalogolni valamennyit.
Ez a három szer nagyon hasznos az úton, ezeken kívül talán még az Apis 15 Ch-t érdemes elvinni, ami duzzadással, ödémával járó allergiában akár életmentő is lehet az orvosi segítségig, ebből ilyenkor 10 percenként kell 5-5 golyót elszopogatni. A gyulladt, duzzadt izületeken is segít, amelyeknek jól esik a hideg borogatás, ilyenkor 4x5 golyó az adag és a fenti szerekkel együtt hatékony.
A homeopátiás szereknél egyszerre 5 golyót kell elszopogatni, de fogmosás után vagy étkezést követően használva a hatásukat vesztik. Bevételüket követően 1/2 órát érdemes várni az evéssel vagy a fogmosással. A mentolos izomlazító krémek szintén nem használhatóak egyidőben, itt is várni kell. (Baj nem lesz, csak hatás se.)
térdgumi, bokagumi, fásli - akinek problémásak az izületei (a térdre nem jó a fásli, mert lecsúszik, kidörzsöli és nem is tartja a térdet)
bot - ez kinn is beszerezhető vagy található.
Az Úton
Az út egyik nagy leckéje, hogy megtanít figyelni a test jelzéseire és ezek tiszeteletben tartására. Fontos megbecsülni, gondozni és kényeztetni a testünket, hiszen nélküle nem juthatunk el a célunkhoz.
Néhány kivétellel az út kezdetén még sokaknál nem megfelelő az edzettségi állapot. Nehézséget okoz a szokásosnál nagyobb súly cipelése, valamint a mindennapi terhelés. Ez izületi gyulladásokhoz, izomfájdalmakhoz, vízhólyagok és egyéb sebek kialakulásához vezethet. Hosszú távra kell tervezni (szó szerint!) és így gazdálkodni az erővel és vigyázni magunkra. Ezért fontos (lenne) a fokozatos kezdés, mert az első napot követően még a többit is végig kell gyalogolni. Aki Saint-Jeanból indul, annak különösen fontos, hogy már edzésben legyen, mert itt az első napi táv hosszú és kemény, és még lehetőség sincs hamarabb megállni. A spanyolok amúgy Roncesvallesből indulnak (a franciák közül sokan pedig otthonról vagy le Puy-ből). Akinek már eleve vannak problémái az izületeivel inkább ezt a kiindulási pontot ajánlom, vagy Pamplonát, ahová eljutni is könnyű - biztos, hogy így se marad le semmiről és mindent megkap az úton, amiért elindult, vagy amire szüksége van.
Én az operált térdem miatt Pamplonából indultam és itt nagyon sok tanítást kaptam az Útról Fredericotól, akivel hajnali f5-kor találkoztunk a buszról leszállva, és aki önkéntes idegenvezetőnkül szegődött. Mindent tudott Navarra történelméről, Pamplona nevezetes épületeiről, a szobrok "tulajdonosairól", az Útról és annak spirituális és egyházi vonatkozásairól (pl. Nyugat = Santiago = Reménység /Esperanza/, vagy hogy a kagyló úgy lett egy keresztény zarándokút szimbóluma, hogy Keresztelő Szent János egy kagylóval öntötte a folyóvizet a keresztelendők, így Jézus fejére is), vagy éppen a bikaviadal spirituális jelentéséről. Elvitt reggelizni apácákhoz, majd a vasárnap délelötti misére egy XII.sz-i templomba Pamplona legelején. Az, hogy ki ő valójában, nem derült ki, annyit mondott, hogy ő afféle "hivatásos zarándok". Bőven ellátott gyakorlati tanáccsal is az úttal kapcsolatban, ami nagyon hasznosnak bizonyult, az itt leírtak egy része tőle származik.
Az első 3-6 napban ajánlatos óvatosnak lenni. Nem szabad sietni, gyakran, akár óránként érdemes megállni egy rövidebb pihenőre, ilyenkor a lábat mindig feltenni legalább a hátizsákra, 1x-2x a bakancsot is levenni, megszárítani a zoknit (a gombásodás megelőzése miatt is hasznos) és átmasszírozni a lábat. Rövidebb távokat ajánlott menni (20 km) és a délutánt pihenéssel tölteni. Később növelhető a terhelés, a távolság és a tempó, de csak a test korlátait tiszteletben tartva, a test jelzéseire odafigyelve. Fontos, hogy megtaláljuk a saját tempót és ebben ne hagyjuk magunkat másoktól befolyásolni (különösen az elején nem muszáj rohanni csak azért, mert mindenki ezt teszi).
Az izületi gyulladások megelőzésében fontos, hogy a zsákunk ne legyen túl nehéz, reálisan válasszuk meg a távolságot és saját tempónkban menjünk, a bakancs vagy cipő tartsa a bokákat, telitalpra lépjünk és ne a sarkunkra. Segítenek a botok (1 v. 2 db) és a térd v. bokarögzítő gumi, valamint a lábak pihentetése, magasba emelése, az izületek kimozgatása (bokakörzés, csípők oldalirányú lazítása, nyújtások).
Ha kezdődő gyulladás jeleit észleljük, ami lehet fájdalom bizonyos mozdulatoknál (később már nyugalomban is), duzzanat, melegség az izületnél, vagy recsegés az in fölött mozgatáskor, akkor csökkentsük a terhelést (nélkülözhető súly szanálása, bot (-10%!), rövidebb táv, több pihenés), használjunk gyulladáscsökkentő kenőcsöt és borogassuk be hideg vizes ruhával vagy jegeljük (max 1/2 órára) az izületet, és pócoljuk fel a lábat, vegyünk be homeopátiás és/vagy hagyományos gyulladáscsökkentő gyógyszert. Az a tapasztalatom, hogy érdemesebb már az első jelekre gyógyszert is bevenni, mert leállíthatja a gyulladásos folyamatot, ami amúgy később makaccsá válhat. Azt azért hozzáteszem, hogy a jobb bokám egy túrától begyulladt és 2 hét alatt nem gyógyult meg itthon az út előtt, bár gyógyszert akkor én se vettem be. Nekem az ima és a Los Arcosban kapott áldás segített a legtöbbet, utánna jött rendbe.
A vízhólyagok és kidörzsölődések megelőzése érdekében legyen a bakancsunk nagyon kényelmes, bejáratott és nagyobb méretű (hosszában és széltében) mint a lábunk, de jól rögzíthető. Vigyázzunk, hogy ne kerüljön a cipőbe kavics, homok, száraz fűszál vagy levél, erre főleg az útközbeni pihenőknél kell figyelmet fordítani. A zokni ne csúszkáljon, legyen jó nedvszívó pamut, vagy speciális túrazokni (de abból nem a vastagabb, hanem a nyári változat). Körmeink legyenek levágva, különösen a köröm sarkaira ügyeljünk, hogy le legyenek kerekítve. Indulás előtt a lábunkat vastagon krémezzük be a bakancs szárának tetejéig zsíros kenőccsel (Scholl, v. vaselin), ez csökkenti a dörzsölődést és ápolja a bőrt. Figyeljünk menet közben a testünk jelzéseire és az első jelre azonnal!!!! (1-2 km múlva már késő!!!) álljunk meg és találjunk megoldást. Délután pedig fürdést követően vizsgáljuk át a lábainkat (egy kis masszírozással egybekötve még jobb), ugyanis a pici kezdődő vízhólyagok még semmilyen panaszt nem okoznak, de másnapra azokból lehetnek a nagyobbak.
Kezdődő kidörzsölődés esetén, amíg nincs seb a bőrön, addig jól használható a gyógyszertárban kinn kapható Compeed (Bolhas) feliratú speciális tapasz, ami mintegy második bőrréteget alkot és több napig ott maradhat. Ha nincs, akkor sima sebtapasz. A compeedet viszont nem ajánlom vízhólyagra vagy sebre, ugyanis nem szellőzik és alatta gennyesedés alakulhat ki. A cipőbe szükség esetén a polifoamból lehet párnát vágni. Ha van lehetőség, cipőt is cserélhetünk.
A vízhólyagoknál már a 3mm-esnél nagyobbakat el kell látni. Bőrünk felszínén mindig vannak baktériumok, így a le nem csapolt vízhólyagok elgennyesednek. Lecsapoláskor kenjük le a hólyagot és környékét Betadine-nal, majd sima varrótűvel fűzzünk át cérnát az elemelkedett területen, lehetőleg szélétől széléig. Ez a bőr már elhalt, úgyhogy ez nem fáj. A sterilitással nem kell sokat faksznizni, ugyanis bőrünk sem steril. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy nehogy mélyre szúrjunk és az ép bőrt/húst is megsértsük. Ha jól csináltuk, a cérna magától, vagy enyhe nyomás hatására kivezeti a savót a hólyagból. Ezután a cérna két végét kössük össze csomóra, de ne húzzuk szorosra, a felesleget vágjuk le (0.5 cm azért maradjon mindkét száron). Majd egy nagy csepp Betadinet tegyünk rá, amit a cérna bevezet a vízhólyag belsejébe. Ez csíp egy rövid ideig, de legalább megakadályozza az elgennyesedést. Ezután a cérna maradhat akár 1-2 hétig is, nem kell kivenni, ugyanis ez akadályozza meg a kiújulást. Még 1-3 napig Betadinozzuk, majd ha a bőr már beszáradt felette, ez is felesleges (de a cérna jobb, ha marad!). A bőrt ne távolítsuk el! Ha mégis kiújul a vízhólyag (ez leginkább a régi mellett fordul elő), fűzzünk az új hólyagba új cérnát, de a régit is hagyjuk. (A Betadine vízoldékony, ezért nem akadályozza meg a víz távozását, és amúgy is korszerűbb, mint a jódtinktúra.) Ha lehet, ne ragasszuk le a hólyagot, a szabad levegőn sokkal hamarabb meg tud gyógyulni, a ragtapasz alatt kipálhat. (Kivéve, ha olyan helyen van, ami a cipőnkben folyamatosan és kifejezetten dörzsölődik, de akkor is jobban tesszük ha cipőt cserélünk, vagy betétet teszünk be. Amúgy ennek nem szokott jó vége lenni.)
A már kialakult sebeket minden nap Betadine oldattal le kell ecsetelni, délután napoztatni és levegőztetni egy kicsit és éjszakára is lehetőleg szabadon hagyni. Gyalogláshoz inkább a steril lap + ragtapaszcsík kombináció a jobb, és ilyenkor már célszerű a gézlapra Betadine kenőcsöt tenni, (ha nincs: Betadine oldatot és vazelint), hogy ne ragadjon be a sebbe. A mély, gennyessé, fekélyessé, gyulladt, piros környezetűvé váló sebeket orvosnak kell megmutatni, mert elképzelhető, hogy antibiotikum szedésére, esetleg Tetanus beadásására is szükség lehet.
Sok kellemetlenséget okozhatnak a combon és a fenéknél a nagy melegben amúgy könnyen kialakuló kipállások. Ezeket is zsíros krémmel kell kenegetni naponta 3x is vastagon, akkor néhány nap alatt meg tud gyógyulni. (A Scholl lábkrém vagy a Nivea kézkrém ide is kitűnő, de a vazelin is megteszi.)
Az izmainkat is érdemes karban tartani, délután vagy este izomlazító krémmel átmasszírozni, különösen a vádlit, ami könnyen csomóssá válhat. Ne feledkezzünk el a nyújtásokról, ez fáradás esetén is sokat javít a helyzeten. Az Arnica szedése szintén hasznos az izomfájdalmakat megelőzésében.
A napégés elkerülésére használjunk naptejet, ha már megtörtént, bevehetünk Algopyrint, és testápoló hiányában a naptejjel bekenve utólag is hűsíthetjük és táplálhatjuk a bőrt. (A Fenistil gél fényérzékenyít, használatát nem ajánlom.) A következő napokban jobb, ha nem tesszük ki a napnak (erre jó pl. a vékony könnyű kendő).
A napszúrás megelőzésére napsütésben 10 óra után már kell a fejfedő. Ha mégis elfelejtjük, a napszúrás első tüneteire (rossz közérzet, borzongás, émelygés, fejfájás) vegyünk be Algopyrint, igyunk bőven folyadékot és árnyékban, lehetőleg hűvösben feküdjünk le. Aznap már ne gyalogoljunk, pihenjünk, feküdjünk és ne menjünk a napra. Hasonló tünetekkel kezdődhet a hőkimerülés, ami a nagy hőségben végzett fizikai munka során lehetetlenné váló hőleadás következménye. A bőséges folyadékbevitel nagyon fontos a megelőzésében. Nagyon komolyan kell venni, ugyanis veszélyessé válhat. Kezelése hasonló.
Nagyon fontos az út során, hogy jól táplálkozzunk. Elegendő mennyiséget, sok gyümölcsöt és zöldséget, és megfelelő mennyiségű teljes értékű fehérjét (halat, húst, tojást, de legalább tejet, sajtot, joghurtot). A gyaloglás alatt inkább könnyen emészthető szénhidrátot együnk, különben el lehet nehezülni. Reggel ajánlott nem éhgyomorra indulni, mert különben hirtelen jön az éhség szédüléssel és gyengeséggel, ami aztán lassan szűnik. (Ezt többször kipróbáltam, ugyanis hajnalban nem nagyon ment le semmi a torkomon, végül az édes péksütemények váltak be, néhány falat hajnalban, majd még időben reggeli útközben.) A vegás étkezést itt nehéz megoldani, de az úton úgyis sok mindenről le kell mondani... Aki rendesen eszik, annak feleslegesek a táplálékkiegészítők és a vitaminpasztillák.
Nagyon sok folyadékot ajánlott inni! Mégpedig elsősorban vizet. A vízben éltető erő van, ami magában hordozza a hely energiáját! Emiatt nem jó, ha pasztillákat vagy aszkorbinsavat dobálunk bele, de ezt tegye ki-ki az ízlése és elképzelése szerint. Az úton bőven vannak kutak és mindnek jó a vize. (Vagy legalábbis nekem ízlett.) Ami fontos, hogy bőven kell inni, aminek az a biztos jele, ha bőven van vizelet. Amúgy a verítékezéssel is több liter folyadéktól meg lehet szabadulni. Az ásványi anyagokat a gyümölccsel, zöldségekkel, tejtermékkel vissza lehet pótolni, a sózásnál figyeljünk a testünk igényeire (lehet, hogy sok sóra van szükségünk). Nagy melegben jól eshet és hasznos a Cola-automatákból szerezhető Aquarius, ami izotóniás folyadék (magyarul ásványi anyagokat is tartalmazó limonádé). A Cola gyaloglás közben kellemetlen tüneteket tud okozni a többi szénsavas itallal együtt, amúgy gyors szénhidrátpótlásra megfelelő (a light nem).
A zarándokok többsége hajnalban kel, 6 és 7 között indul, 1 és 2 óra között megérkezik a szálláshelyre. Ennek a napi ritmusnak több előnye van. Egyrészt ki lehet használni a reggeli hűvösebb órákat, a 2 óra utánni forróságban már nem kell gyalogolni, másrészt jut idő a fürdésre, mosásra, ruhák száradására, főzésre, délutáni regenerálódásra, beszélgetésekre, esti városnézésekre, misékre, naplóírásra. Ki lehet próbálni az egész napos gyaloglást is (pihenőkkel!). Azt tapasztaltam, hogy aznap még jó, de másnapra nem tudtam magamat kipihenni.
Az Úton mindent megkapunk, amire szükségünk van. Feladatból és nehézségből is, de segítségből, támogatásból és erőből is. Azt tapasztaltam, hogy nem a saját erőm az, amivel az úton menni tudok, hanem egy magasabb erő segít. Amikor azt gondoltam, hogy jó formában vagyok, bebizonyosodott az ellenkezője, amikor úgy éreztem, hogy nincs több erőm, akkor annak is. Magából az Útból származott ez az Erő. Sok mindenből lehet meríteni: az útszéli virágokból és a fákból, az égen repülő madarakból, a szellőből és a napsütésből, a kutak és a folyók vizéből, a templomok csendjéből és a misék áldásaiból, a zarándoktársak köszönéséből, a közös vacsorákból, mosolyokból és ölelésekből, énekekből és a madarak csiripeléséből, a kis falvak egyszerű embereinek egyszerű életéből és kedvességéből, a városok katedrálisainak fennségességéből és gyönyörű részleteiből, az égre kereszt alakú kondenzcsíkokat rajzoló angyalokból, az előttünk járó zarándokok lábnyomából, az ezer éve járt út kopott köveiből. Ez mindenkié és bárkié. Csak indulni kell...
(a cikket innen loptam: http://camino2.freeweb.hu/map.htm
Felkészülés az útra
Ki indulhat neki a 700-800 km-es gyaloglásnak?
Bárki. Akinek ott a helye és érzi a hívást, nekivághat - függetlenül az életkorától, előzetes edzettségi állapotától, testmagasságától és testsúlyától, nemétől, foglalkozásától, vallásától és családtagjai aggodalmától!
Engem meglepett, hogy a zarándokok többsége korosabb, sokan nyugdíjazásukkor indulnak el, hogy új életüket megtalálják. Nyilván a nyári időszakban a diákok vannak többségben, én május második felében indultam. A 60-65 évesek vannak sokan, de vannak még idősebbek is. Találkoztam egész rozoga öregúrral is, akit a barátja csak "csigának" hívott, de ő is eljutott Santiagoig.
Ami viszont nagyon fontos, hogy az út tervezésénél vegyük figyelembe az adottságainkat, az úton pedig tartsuk tiszteletben a korlátainkat. Aki nem sportol, nem jár túrázni, kevésbé edzett, idősebb vagy az egészségével van problémája, ne tervezzen napi 20 km-nél hosszabb gyaloglást. Vagy szánjon több napot az útra, vagy válasszon közelebbi kiindulási pontot. Célszerű 2-3 plussz napot is hagyni, ha valami probléma miatt pihenésre lenne szükség az út során.
Az Út minden híreszteléssel ellentétben nem Saint-Jean Pied du Portban kezdődik, hanem pontosan ott, ahol járni kezdesz rajta! 2-3 részletben is meg lehet tenni. Nem ettől függ, hogy mit tudsz kapni az úttól, hanem Tőled!
Vannak betegségek, amiknél komoly problémák lehetnek: szívbetegségeknél és a nem jól kezelt magas vérnyomásnál a túl nagy meleg és az emelkedőkön való nagyobb terhelés okozhat bajt. A lábak vizesedése és keringési zavara is korlátja a terhelhetőségnek, valamint fennáll a nem gyógyuló sebek kialakulásának a veszélye, épp úgy, mint a cukorbetegeknél is. Itt a rendszeres és a terhelésnek megfelelő táplálékbevitel is külön odafigyelést igényel. Ilyen esetekben megfontolandó az elindulás és mindenképpen ajánlott az előzetes orvosi konzultáció.
Izületi problémái szinte mindenkinek vannak (vagy lesznek az úton). Itt fontos a józan ész (pl. csípőprotézissel nem biztos, hogy célszerű elindulni) és a hit, no meg ennek az aránya. Tégy meg mindent, amit lehet, és bízz az Istenben!
Nagyon sokat számít a súly, amit cipelni kell (önsúly + hátizsák), és a távolság, amit meg lehet tenni egy nap.
Boka és térdproblémáknál ajánlott a bot, egy hosszú (a másik oldali kézben, mint ahol a problémás izület van) vagy kettő rövidebb vagy állítható hosszúságú. Lehet fa vagy fém, de legyen könnyű, különben a tenyéren is lehet vízhólyagokat szerezni. Célszerű már a kezdetektől használni és nem csak akkor, amikor már baj van. (Nekem egy pillesúlyú nád kiválóan bevált. Boltban nem akartam venni, viszont kezdetben több napig nem találtam megfelelő botot - ugyanis Pamplonától alig van erdős rész. De mikor már nagyon kellett, megtaláltuk egymást és jó barátok lettünk az út végéig...)
Már itthonról célszerű vinni a problémás esetekben és szintén megelőzésképpen kezdetektől használni térdrögzítőt és/vagy bokarögzítőt. Az egyszerű gumis változat jól beválik. A fémmerevítős változatot nem ajánlom, mert nehéz és meleg. (Én az operált térdem miatt sielni ilyennel szoktam, de itt az úton a gumis megfelelő volt, semmi problémám nem volt a térdemmel, pedig máskor szokott baja lenni. Igaz minden nap rajtam volt a rögzítő, amíg a hátizsákot cipeltem.) A bokarögzítőnél viszont vigyázni kell arra, hogy a talp alatt futó szegett széle vastagabb, és emiatt vízhólyagot okoz. Ezt érdemes levágni használat előtt - enélkül is tartja a bokát.
Edzés az út előtt
Ajánlatos nem rögtön az íróasztal mellől felállva indulni. Optimális lenne az út előtti 2 hónapban mindennap gyalogolni 2 órát, ami 8-10 km, de legalább 2-3 x hetente. Mindenképpen ajánlott ezt az útra szánt bakancsban vagy cipőben tenni. Néhányszor hegyvidéki terepen teljes felszereléssel, vagy annak megfelelő súllyal is érdemes edzeni, mert nagy a különbség hátizsákkal vagy anélkül. Aki Saint-Jeanban kezd, annak különösen fontos, hogy jó edzettségi állapotban induljon, hacsak nem az a célja, hogy már az elején kikészüljenek a lábai és az izületei, beavatást nyerve ezáltal az útba. Ott ugyanis nincs lehetőség a fokozatosan növekvő terhelésre.
Mindemellett a legfontosabbnak a lélekben való felkészülést tartom. Jó tudni, hogy mi a célja az útnak, azon túl persze, hogy megérkezni Santiagoba, mert ebből lehet majd erőt meríteni. Önmagában a testi edzettség kevés, lelkierő is kell, sőt, sokszor pótolhatja is a fizikai erő hiányosságait. Ha valaki egy önmagán túlmutató, magasabb cél szem előtt tartásával jár az Úton, ehhez önmagát túlhaladó erőt is kap napról napra.
Felszerelés
Erről már sokan sokféle fórumon írtak, így ehhez csak néhány dolgot tennék hozzá.
Lábbeli: a legfontosabb az összes felszerelés közül. (Erről sok okosságot és butaságot mondtak, mikor az út előtt gondban voltam, hogy miben menjek. Most következnek az én okosságaim és butaságaim...) A legfőbb szempont a kényelmesség! Ez az út előtt tesztelendő. Ami nem teljesen kényelmes, azzal csak baj lesz az úton. Semmiféle extra kemény vagy félkemény bakancstalp nem szükséges az út végigjárásához. (Extrém példa egy színesbőrű francia srác, akivel az első és az utolsó nap is találkoztam, ő egy elől zárt papucsban ment végig az úton. Igaz a hátizsákjában se volt szinte semmi, még hálózsákot se vitt. Sok zarándok, aki már végképp nem bír bakancsot húzni, szandálban vagy fürdőpapucsban megy napokon vagy heteken át.)
Akinek nem strapabíró a bokája, annak érdemes magas vagy félmagas szárú bakancsot vinni. Az izületeken különösen lefelé van nagy terhelés. Mivel az időjárás kiszámíthatatlan, jó ha goretexes a cipő. Lehetőleg könnyebb legyen, hátha cipelni is kell. Az út nagyobb része lankás vagy szintút, sok a döngölt köves és aszfaltos szakasz, ami a keményebb talpú cipőkben problémás. Én vittem egy könnyű, aszfaltra való futó edzőcipőt is, aminek nagy hasznát vettem, az út felét ebben tettem meg. (Pedig csak azért tettem el, mert az volt a legkényelmesebb a cipőim közül és a bakanccsal nem voltam teljesen elégedett.) Az edzőcipőnek az az előnye a túraszandállal szemben, hogy annál jobban fogja a bokát és nem mennek bele a kavicsok. Az aszfaltra kiképzett talp védi az izületeket a kemény úton. Nagyon ajánlom még a puha és rugalmas kivehető betétet a bakancsba (nekem a Scholl jött be), ennek nincs súlya, mégis mintha két cipőnk lenne. Fontos, hogy a bakancs és a cipő elég nagy legyen, legalább 1 v. 1.5 számmal nagyobb, mint a láb, és ne legyen keskeny, de befűzve jól tartsa a bokát. Ez azért fontos, mert a sok gyaloglástól és a melegtől megduzzad a láb, és ha nem elég nagy a cipő, akkor garantáltan kisebesedik. Szandál a lábak pihentetéséhez és szellőztetéséhez szükséges a délutáni órákban, itt is a kényelmesség a legfőbb szempont. Bár nem divatos, de a lábak védelme érdekében ajánlatos mindig zoknival hordani. Nem szabad elfelejtkezni a zuhanyzós papucsról sem (10-15 dkg, de felbecsülhetetlen segítség a gombásodás megelőzésére).
Szerintem a cipőkön nem szabad spórolni, se súlyt, se pénzt.
Hátizsák: jó, ha az önsúlya nem sok (sok profi zsák 2 kg vagy több, de létezik 1.2 kg-os vagy még könnyebb zsák is). Lehetőleg legyen jó kiképzésű a háta és a csípőpántja - ha valaki magasabb, a kisebb zsákoknál ez nem ér le a csípőjéig, csak a hasáig. A nagyobb zsákok kényelmesebbek lehetnek, viszont nem kell csurig pakolni őket. Bármilyen zsákkal végig lehet menni, de sokkal kényelmesebb, ha a súly nagy része átterhelhető a vállakról a csípőre.
Az ajánlások szerint a zsák súlya ne haladja meg a testsúly 10%-t. Tapasztalatom szerint ezt szinte lehetetlen betartani, hacsak valaki nem 90 kg-os. A legtöbb zarándok (én is) 9-10 kg-os zsákot cipel. A 10 kg-t nem érdemes túllépni, kivéve ha valaki edzésben van és valami luxust is akar vinni (video, nagy fényképezőgép, sátor luxusnak számít).
Fejfedő: kalap vagy kendő, jó ha a nyakat is árnyékolja. Ne felejtsd itthon, nagyon erősen süt a nap, enélkül napszúrást kapsz!
"Elsősegélydoboz": (dobozt nehogy vigyél, csak a tartalmát!)
naptej 15 faktor feletti legyen, (hogy ne kelljen sokat vacakolni vele, én inkább hosszú nadrágban mentem, így csak a karomra és az arcomra, nyakamra kentem)
((szúnyog szinte nincs, a szúnyogriasztó felesleges, kullancsot se találtam, ezt azért az erdős részek után jobb megnézni, legyekből viszont van bőven, főleg Galíciában, és imádják a naptejet és az izzadságot))
ragtapasz(az egybegyártott könnyen lejön és felkunkorodik újabb problémákat okozva, így a lábon jobb a széles ragtapaszcsík alatta vékonyan steril gézlap)
steril gézlap 10x10 cm-es 1 csomag (ha kell, kinn pótolható), ez méretre szabható ollóval
Betadine oldat - jódtartalmú, arra érzékenyek ne használják (nekik a 3%-os hydrogen peroxid és a Merbromin oldatot ajánlom)! Nem kell az egész dobozt elvinni, a gyógyszertárban beszerezhető szemcseppentő fiola 10 Ft-ért, az abba áttöltött mennyiség elegendő (remélhetőleg, ha nincs sok seb) egyébként ez is könnyen pótolható. Néhány fültisztító pálcika szintén hasznos a Betadine ecseteléséhez.
Kisolló - gézlapdarabolás, bokagumiátszabás, pedikür. A lábkörmök karbantartása fontos, különben a szomszédos ujjat kisebesítheti a nagyobb köröm sarka!
varrótű és cérna – a kiszakadt ruhák és a vízhólyagok rendbetételéhez nélkülözhetetlen
izomlazító kenőcs (Richtofit sportkrém vagy kámforos, mentolos, rozmaringos kenőcsök) Ezt viszont nem lehet kinn kapni, se gyógyszertárban, se egyéb boltokban, még fitotékában se. (Kivéve néhány albergueben a spéci zarándokkenőcsöt, ami jó, csak nagyon drága.) Ebből 2 tubus is elkel az útra, igaz van súlya, de megéri cipelni, úgyis gyorsan fogy. Ezzel szemben gyulladáscsökkentő kenőcs (Voltaren gél, Fastum gél stb) bármelyik gyógyszertárban beszerezhető kinn, és szintén szükséges lehet.
zsíros lábkrém (nekem a Scholl szarvasfaggyús lábkrém nagyon jó volt, de keveset vittem, így kinn több kis boltban kapható "Vaselina pura" feliratú paraffinnal pótoltam, ez 25 ml-es kis dobozkában kapható 1 euroért.
gyógyszerek: a rendszeresen szedett gyógyszereket nem szabad elfelejteni! Mindenre nem lehet és nem is kell készülni. Ami szerintem fontos:
lázcsillapító (1 levél = 10 tabletta elég) Algopyrin (vagy aki erre érzékeny, annak Paracetamol - több néven is forgalomban van). Jó napszúrás, torokgyulladás esetén is.
gyulladáscsökkentő (rengeteg féle van: Apranax, Voltaren SR75, Diclac ID75, Cataflam, Hotemin, Mesulid, Movalis stb.,stb. ami recept nélkül is kapható az az Aspirin és az ibuprofen származékok) Fontos, hogy ne éhgyomorra, hanem étkezés közben vagy utánna vegyük be!
homeopátiás szerek: nagyon ajánlom, mellékhatásuk nincs, sokat segítenek és a súlyuk se sok! Gyógyszertárakban kaphatóak recept nélkül.
Arnica 15 Ch - adagja 2x5 golyó elszopogatva - izomlázra, túlzott fizikai igénybevételre, bármilyen sérülésre, húzódásra, zúzódásra, a bőr alatti bevérzésekre (ami a lábszáron a megerőltetéstől gyakran előfordul) alapszer.
Rhus toxicodendron 15 Ch - 1x v.2x 5 golyó - izületi v. izomfájdalmak esetén, amik legfőbb jellemzője, hogy pihenés után, a mozgás kezdetén rosszabbak, majd a bejáratódás hatására javulnak ("berozsdásodottság"). Ez nagyon jellemző az úton, a legtöbben reggel, illetve a szieszta után úgy kelnek fel, hogy alig tudnak elindulni, majd napközben már simán gyalogolnak a hátizsákkal egészen a következő hosszabb pihenőig, amikor ez újrakezdődik. Az izületi gyulladást, duzzadást is csökkenti.
Bryonia 9 Ch - 2x5 golyó - szintén segít az izületi és izomfájdalmakon, amikre az a jellemző, hogy terhelés hatására fokozódnak és a pihenésre javulnak, valamint jót tesz a széles alapon nyomás vagy masszírozás. (Bár a Rhus tox. és a Bryonia jellemzői mások, izületi gyulladás esetén a két szert együtt, egyidőben szoktuk adni.) Amúgy a Bryonia tud segíteni az Arnicával együtt, ha már nem bírjuk, de még kell gyalogolni valamennyit.
Ez a három szer nagyon hasznos az úton, ezeken kívül talán még az Apis 15 Ch-t érdemes elvinni, ami duzzadással, ödémával járó allergiában akár életmentő is lehet az orvosi segítségig, ebből ilyenkor 10 percenként kell 5-5 golyót elszopogatni. A gyulladt, duzzadt izületeken is segít, amelyeknek jól esik a hideg borogatás, ilyenkor 4x5 golyó az adag és a fenti szerekkel együtt hatékony.
A homeopátiás szereknél egyszerre 5 golyót kell elszopogatni, de fogmosás után vagy étkezést követően használva a hatásukat vesztik. Bevételüket követően 1/2 órát érdemes várni az evéssel vagy a fogmosással. A mentolos izomlazító krémek szintén nem használhatóak egyidőben, itt is várni kell. (Baj nem lesz, csak hatás se.)
térdgumi, bokagumi, fásli - akinek problémásak az izületei (a térdre nem jó a fásli, mert lecsúszik, kidörzsöli és nem is tartja a térdet)
bot - ez kinn is beszerezhető vagy található.
Az Úton
Az út egyik nagy leckéje, hogy megtanít figyelni a test jelzéseire és ezek tiszeteletben tartására. Fontos megbecsülni, gondozni és kényeztetni a testünket, hiszen nélküle nem juthatunk el a célunkhoz.
Néhány kivétellel az út kezdetén még sokaknál nem megfelelő az edzettségi állapot. Nehézséget okoz a szokásosnál nagyobb súly cipelése, valamint a mindennapi terhelés. Ez izületi gyulladásokhoz, izomfájdalmakhoz, vízhólyagok és egyéb sebek kialakulásához vezethet. Hosszú távra kell tervezni (szó szerint!) és így gazdálkodni az erővel és vigyázni magunkra. Ezért fontos (lenne) a fokozatos kezdés, mert az első napot követően még a többit is végig kell gyalogolni. Aki Saint-Jeanból indul, annak különösen fontos, hogy már edzésben legyen, mert itt az első napi táv hosszú és kemény, és még lehetőség sincs hamarabb megállni. A spanyolok amúgy Roncesvallesből indulnak (a franciák közül sokan pedig otthonról vagy le Puy-ből). Akinek már eleve vannak problémái az izületeivel inkább ezt a kiindulási pontot ajánlom, vagy Pamplonát, ahová eljutni is könnyű - biztos, hogy így se marad le semmiről és mindent megkap az úton, amiért elindult, vagy amire szüksége van.
Én az operált térdem miatt Pamplonából indultam és itt nagyon sok tanítást kaptam az Útról Fredericotól, akivel hajnali f5-kor találkoztunk a buszról leszállva, és aki önkéntes idegenvezetőnkül szegődött. Mindent tudott Navarra történelméről, Pamplona nevezetes épületeiről, a szobrok "tulajdonosairól", az Útról és annak spirituális és egyházi vonatkozásairól (pl. Nyugat = Santiago = Reménység /Esperanza/, vagy hogy a kagyló úgy lett egy keresztény zarándokút szimbóluma, hogy Keresztelő Szent János egy kagylóval öntötte a folyóvizet a keresztelendők, így Jézus fejére is), vagy éppen a bikaviadal spirituális jelentéséről. Elvitt reggelizni apácákhoz, majd a vasárnap délelötti misére egy XII.sz-i templomba Pamplona legelején. Az, hogy ki ő valójában, nem derült ki, annyit mondott, hogy ő afféle "hivatásos zarándok". Bőven ellátott gyakorlati tanáccsal is az úttal kapcsolatban, ami nagyon hasznosnak bizonyult, az itt leírtak egy része tőle származik.
Az első 3-6 napban ajánlatos óvatosnak lenni. Nem szabad sietni, gyakran, akár óránként érdemes megállni egy rövidebb pihenőre, ilyenkor a lábat mindig feltenni legalább a hátizsákra, 1x-2x a bakancsot is levenni, megszárítani a zoknit (a gombásodás megelőzése miatt is hasznos) és átmasszírozni a lábat. Rövidebb távokat ajánlott menni (20 km) és a délutánt pihenéssel tölteni. Később növelhető a terhelés, a távolság és a tempó, de csak a test korlátait tiszteletben tartva, a test jelzéseire odafigyelve. Fontos, hogy megtaláljuk a saját tempót és ebben ne hagyjuk magunkat másoktól befolyásolni (különösen az elején nem muszáj rohanni csak azért, mert mindenki ezt teszi).
Az izületi gyulladások megelőzésében fontos, hogy a zsákunk ne legyen túl nehéz, reálisan válasszuk meg a távolságot és saját tempónkban menjünk, a bakancs vagy cipő tartsa a bokákat, telitalpra lépjünk és ne a sarkunkra. Segítenek a botok (1 v. 2 db) és a térd v. bokarögzítő gumi, valamint a lábak pihentetése, magasba emelése, az izületek kimozgatása (bokakörzés, csípők oldalirányú lazítása, nyújtások).
Ha kezdődő gyulladás jeleit észleljük, ami lehet fájdalom bizonyos mozdulatoknál (később már nyugalomban is), duzzanat, melegség az izületnél, vagy recsegés az in fölött mozgatáskor, akkor csökkentsük a terhelést (nélkülözhető súly szanálása, bot (-10%!), rövidebb táv, több pihenés), használjunk gyulladáscsökkentő kenőcsöt és borogassuk be hideg vizes ruhával vagy jegeljük (max 1/2 órára) az izületet, és pócoljuk fel a lábat, vegyünk be homeopátiás és/vagy hagyományos gyulladáscsökkentő gyógyszert. Az a tapasztalatom, hogy érdemesebb már az első jelekre gyógyszert is bevenni, mert leállíthatja a gyulladásos folyamatot, ami amúgy később makaccsá válhat. Azt azért hozzáteszem, hogy a jobb bokám egy túrától begyulladt és 2 hét alatt nem gyógyult meg itthon az út előtt, bár gyógyszert akkor én se vettem be. Nekem az ima és a Los Arcosban kapott áldás segített a legtöbbet, utánna jött rendbe.
A vízhólyagok és kidörzsölődések megelőzése érdekében legyen a bakancsunk nagyon kényelmes, bejáratott és nagyobb méretű (hosszában és széltében) mint a lábunk, de jól rögzíthető. Vigyázzunk, hogy ne kerüljön a cipőbe kavics, homok, száraz fűszál vagy levél, erre főleg az útközbeni pihenőknél kell figyelmet fordítani. A zokni ne csúszkáljon, legyen jó nedvszívó pamut, vagy speciális túrazokni (de abból nem a vastagabb, hanem a nyári változat). Körmeink legyenek levágva, különösen a köröm sarkaira ügyeljünk, hogy le legyenek kerekítve. Indulás előtt a lábunkat vastagon krémezzük be a bakancs szárának tetejéig zsíros kenőccsel (Scholl, v. vaselin), ez csökkenti a dörzsölődést és ápolja a bőrt. Figyeljünk menet közben a testünk jelzéseire és az első jelre azonnal!!!! (1-2 km múlva már késő!!!) álljunk meg és találjunk megoldást. Délután pedig fürdést követően vizsgáljuk át a lábainkat (egy kis masszírozással egybekötve még jobb), ugyanis a pici kezdődő vízhólyagok még semmilyen panaszt nem okoznak, de másnapra azokból lehetnek a nagyobbak.
Kezdődő kidörzsölődés esetén, amíg nincs seb a bőrön, addig jól használható a gyógyszertárban kinn kapható Compeed (Bolhas) feliratú speciális tapasz, ami mintegy második bőrréteget alkot és több napig ott maradhat. Ha nincs, akkor sima sebtapasz. A compeedet viszont nem ajánlom vízhólyagra vagy sebre, ugyanis nem szellőzik és alatta gennyesedés alakulhat ki. A cipőbe szükség esetén a polifoamból lehet párnát vágni. Ha van lehetőség, cipőt is cserélhetünk.
A vízhólyagoknál már a 3mm-esnél nagyobbakat el kell látni. Bőrünk felszínén mindig vannak baktériumok, így a le nem csapolt vízhólyagok elgennyesednek. Lecsapoláskor kenjük le a hólyagot és környékét Betadine-nal, majd sima varrótűvel fűzzünk át cérnát az elemelkedett területen, lehetőleg szélétől széléig. Ez a bőr már elhalt, úgyhogy ez nem fáj. A sterilitással nem kell sokat faksznizni, ugyanis bőrünk sem steril. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy nehogy mélyre szúrjunk és az ép bőrt/húst is megsértsük. Ha jól csináltuk, a cérna magától, vagy enyhe nyomás hatására kivezeti a savót a hólyagból. Ezután a cérna két végét kössük össze csomóra, de ne húzzuk szorosra, a felesleget vágjuk le (0.5 cm azért maradjon mindkét száron). Majd egy nagy csepp Betadinet tegyünk rá, amit a cérna bevezet a vízhólyag belsejébe. Ez csíp egy rövid ideig, de legalább megakadályozza az elgennyesedést. Ezután a cérna maradhat akár 1-2 hétig is, nem kell kivenni, ugyanis ez akadályozza meg a kiújulást. Még 1-3 napig Betadinozzuk, majd ha a bőr már beszáradt felette, ez is felesleges (de a cérna jobb, ha marad!). A bőrt ne távolítsuk el! Ha mégis kiújul a vízhólyag (ez leginkább a régi mellett fordul elő), fűzzünk az új hólyagba új cérnát, de a régit is hagyjuk. (A Betadine vízoldékony, ezért nem akadályozza meg a víz távozását, és amúgy is korszerűbb, mint a jódtinktúra.) Ha lehet, ne ragasszuk le a hólyagot, a szabad levegőn sokkal hamarabb meg tud gyógyulni, a ragtapasz alatt kipálhat. (Kivéve, ha olyan helyen van, ami a cipőnkben folyamatosan és kifejezetten dörzsölődik, de akkor is jobban tesszük ha cipőt cserélünk, vagy betétet teszünk be. Amúgy ennek nem szokott jó vége lenni.)
A már kialakult sebeket minden nap Betadine oldattal le kell ecsetelni, délután napoztatni és levegőztetni egy kicsit és éjszakára is lehetőleg szabadon hagyni. Gyalogláshoz inkább a steril lap + ragtapaszcsík kombináció a jobb, és ilyenkor már célszerű a gézlapra Betadine kenőcsöt tenni, (ha nincs: Betadine oldatot és vazelint), hogy ne ragadjon be a sebbe. A mély, gennyessé, fekélyessé, gyulladt, piros környezetűvé váló sebeket orvosnak kell megmutatni, mert elképzelhető, hogy antibiotikum szedésére, esetleg Tetanus beadásására is szükség lehet.
Sok kellemetlenséget okozhatnak a combon és a fenéknél a nagy melegben amúgy könnyen kialakuló kipállások. Ezeket is zsíros krémmel kell kenegetni naponta 3x is vastagon, akkor néhány nap alatt meg tud gyógyulni. (A Scholl lábkrém vagy a Nivea kézkrém ide is kitűnő, de a vazelin is megteszi.)
Az izmainkat is érdemes karban tartani, délután vagy este izomlazító krémmel átmasszírozni, különösen a vádlit, ami könnyen csomóssá válhat. Ne feledkezzünk el a nyújtásokról, ez fáradás esetén is sokat javít a helyzeten. Az Arnica szedése szintén hasznos az izomfájdalmakat megelőzésében.
A napégés elkerülésére használjunk naptejet, ha már megtörtént, bevehetünk Algopyrint, és testápoló hiányában a naptejjel bekenve utólag is hűsíthetjük és táplálhatjuk a bőrt. (A Fenistil gél fényérzékenyít, használatát nem ajánlom.) A következő napokban jobb, ha nem tesszük ki a napnak (erre jó pl. a vékony könnyű kendő).
A napszúrás megelőzésére napsütésben 10 óra után már kell a fejfedő. Ha mégis elfelejtjük, a napszúrás első tüneteire (rossz közérzet, borzongás, émelygés, fejfájás) vegyünk be Algopyrint, igyunk bőven folyadékot és árnyékban, lehetőleg hűvösben feküdjünk le. Aznap már ne gyalogoljunk, pihenjünk, feküdjünk és ne menjünk a napra. Hasonló tünetekkel kezdődhet a hőkimerülés, ami a nagy hőségben végzett fizikai munka során lehetetlenné váló hőleadás következménye. A bőséges folyadékbevitel nagyon fontos a megelőzésében. Nagyon komolyan kell venni, ugyanis veszélyessé válhat. Kezelése hasonló.
Nagyon fontos az út során, hogy jól táplálkozzunk. Elegendő mennyiséget, sok gyümölcsöt és zöldséget, és megfelelő mennyiségű teljes értékű fehérjét (halat, húst, tojást, de legalább tejet, sajtot, joghurtot). A gyaloglás alatt inkább könnyen emészthető szénhidrátot együnk, különben el lehet nehezülni. Reggel ajánlott nem éhgyomorra indulni, mert különben hirtelen jön az éhség szédüléssel és gyengeséggel, ami aztán lassan szűnik. (Ezt többször kipróbáltam, ugyanis hajnalban nem nagyon ment le semmi a torkomon, végül az édes péksütemények váltak be, néhány falat hajnalban, majd még időben reggeli útközben.) A vegás étkezést itt nehéz megoldani, de az úton úgyis sok mindenről le kell mondani... Aki rendesen eszik, annak feleslegesek a táplálékkiegészítők és a vitaminpasztillák.
Nagyon sok folyadékot ajánlott inni! Mégpedig elsősorban vizet. A vízben éltető erő van, ami magában hordozza a hely energiáját! Emiatt nem jó, ha pasztillákat vagy aszkorbinsavat dobálunk bele, de ezt tegye ki-ki az ízlése és elképzelése szerint. Az úton bőven vannak kutak és mindnek jó a vize. (Vagy legalábbis nekem ízlett.) Ami fontos, hogy bőven kell inni, aminek az a biztos jele, ha bőven van vizelet. Amúgy a verítékezéssel is több liter folyadéktól meg lehet szabadulni. Az ásványi anyagokat a gyümölccsel, zöldségekkel, tejtermékkel vissza lehet pótolni, a sózásnál figyeljünk a testünk igényeire (lehet, hogy sok sóra van szükségünk). Nagy melegben jól eshet és hasznos a Cola-automatákból szerezhető Aquarius, ami izotóniás folyadék (magyarul ásványi anyagokat is tartalmazó limonádé). A Cola gyaloglás közben kellemetlen tüneteket tud okozni a többi szénsavas itallal együtt, amúgy gyors szénhidrátpótlásra megfelelő (a light nem).
A zarándokok többsége hajnalban kel, 6 és 7 között indul, 1 és 2 óra között megérkezik a szálláshelyre. Ennek a napi ritmusnak több előnye van. Egyrészt ki lehet használni a reggeli hűvösebb órákat, a 2 óra utánni forróságban már nem kell gyalogolni, másrészt jut idő a fürdésre, mosásra, ruhák száradására, főzésre, délutáni regenerálódásra, beszélgetésekre, esti városnézésekre, misékre, naplóírásra. Ki lehet próbálni az egész napos gyaloglást is (pihenőkkel!). Azt tapasztaltam, hogy aznap még jó, de másnapra nem tudtam magamat kipihenni.
Az Úton mindent megkapunk, amire szükségünk van. Feladatból és nehézségből is, de segítségből, támogatásból és erőből is. Azt tapasztaltam, hogy nem a saját erőm az, amivel az úton menni tudok, hanem egy magasabb erő segít. Amikor azt gondoltam, hogy jó formában vagyok, bebizonyosodott az ellenkezője, amikor úgy éreztem, hogy nincs több erőm, akkor annak is. Magából az Útból származott ez az Erő. Sok mindenből lehet meríteni: az útszéli virágokból és a fákból, az égen repülő madarakból, a szellőből és a napsütésből, a kutak és a folyók vizéből, a templomok csendjéből és a misék áldásaiból, a zarándoktársak köszönéséből, a közös vacsorákból, mosolyokból és ölelésekből, énekekből és a madarak csiripeléséből, a kis falvak egyszerű embereinek egyszerű életéből és kedvességéből, a városok katedrálisainak fennségességéből és gyönyörű részleteiből, az égre kereszt alakú kondenzcsíkokat rajzoló angyalokból, az előttünk járó zarándokok lábnyomából, az ezer éve járt út kopott köveiből. Ez mindenkié és bárkié. Csak indulni kell...
(a cikket innen loptam: http://camino2.freeweb.hu/map.htm
2008. június 29., vasárnap
Másfél!
Szűk másfél hónapnyi ikszet kell még behúznunk a naptárba ahhoz, hogy wizzair szárnyakon Barcelonába röppenjünk. Már alig bírok magammal...
Zsófival már sürgősen össze kellene ülnünk és átbeszélni bizonyos dolgokat, szállást is kellene foglalnunk Barcelónában és Santiagóban.
Nekem még nincsen rendes zarándokcipőm, nincsen mini hálózsákom, se sapkám, viszont van már egy gyönyörű és (remélhetőleg) praktikus 45 literes hátizsákom, és nemrég szeretem rá egy zarándok-jelképet is: kimenekítettem Acciaroliból (Dél-Olaszország) az étteremi herkentyű-tálból egy Szent Jakab kagylót.
Zsófival már sürgősen össze kellene ülnünk és átbeszélni bizonyos dolgokat, szállást is kellene foglalnunk Barcelónában és Santiagóban.
Nekem még nincsen rendes zarándokcipőm, nincsen mini hálózsákom, se sapkám, viszont van már egy gyönyörű és (remélhetőleg) praktikus 45 literes hátizsákom, és nemrég szeretem rá egy zarándok-jelképet is: kimenekítettem Acciaroliból (Dél-Olaszország) az étteremi herkentyű-tálból egy Szent Jakab kagylót.
2008. június 5., csütörtök
Ideje lenne indulni már!
Nos, a szép vers után most egy kis zene... A címe: Saia do Caminho (Armandinho Macedo e Época de Ouro), azaz "útnak eredtem", műfaját tekintve chorinho.
javascript:void(0)
Bejegyzés közzététele
javascript:void(0)
Bejegyzés közzététele
Antonio Machado: Caminante no hay camino
Todo pasa y todo queda,
pero lo nuestro es pasar,
pasar haciendo caminos,
caminos sobre el mar.
Nunca persequí la gloria,
ni dejar en la memoria
de los hombres mi canción;
yo amo los mundos sutiles,
ingrávidos y gentiles,
como pompas de jabón.
Me gusta verlos pintarse
de sol y grana, volar
bajo el cielo azul, temblar
súbitamente y quebrarse...
Nunca perseguí la gloria.
Caminante, son tus huellas
el camino y nada más;
caminante, no hay camino,
se hace camino al andar.
Al andar se hace camino
y al volver la vista atrás
se ve la senda que nunca
se ha de volver a pisar.
Caminante no hay camino
sino estelas en la mar...
Hace algún tiempo en ese lugar
donde hoy los bosques se visten de espinos
se oyó la voz de un poeta gritar
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso...
Murió el poeta lejos del hogar.
Le cubre el polvo de un país vecino.
Al alejarse le vieron llorar.
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso...
Cuando el jilguero no puede cantar.
Cuando el poeta es un peregrino,
cuando de nada nos sirve rezar.
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso.
pero lo nuestro es pasar,
pasar haciendo caminos,
caminos sobre el mar.
Nunca persequí la gloria,
ni dejar en la memoria
de los hombres mi canción;
yo amo los mundos sutiles,
ingrávidos y gentiles,
como pompas de jabón.
Me gusta verlos pintarse
de sol y grana, volar
bajo el cielo azul, temblar
súbitamente y quebrarse...
Nunca perseguí la gloria.
Caminante, son tus huellas
el camino y nada más;
caminante, no hay camino,
se hace camino al andar.
Al andar se hace camino
y al volver la vista atrás
se ve la senda que nunca
se ha de volver a pisar.
Caminante no hay camino
sino estelas en la mar...
Hace algún tiempo en ese lugar
donde hoy los bosques se visten de espinos
se oyó la voz de un poeta gritar
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso...
Murió el poeta lejos del hogar.
Le cubre el polvo de un país vecino.
Al alejarse le vieron llorar.
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso...
Cuando el jilguero no puede cantar.
Cuando el poeta es un peregrino,
cuando de nada nos sirve rezar.
"Caminante no hay camino,
se hace camino al andar..."
Golpe a golpe, verso a verso.
2008. május 31., szombat
Jelenlét
Már-már elárvulófélbe került ez a blog: én eltűntem, mert egy konferenciára készültem, Zsófi pedig nem egy nagy blogíró-alkat saját elmondása szerint. Úgyhogy most újra megragadom a fonalat és vetek néhány sort ide.
De sajnos ez most csak tényleg ennyi volt. Pár sor. :-)
De sajnos ez most csak tényleg ennyi volt. Pár sor. :-)
Santiago de Compostelába a zene útján
Megihlette az út, írt egy zeneszámot zongorára és szimfonikus zenekarra. Paul Tobey zeneszerző ő. Legyalogolt 850 kmt, közben rojtozódott a sarka és sajgott talpa, amit folyóba-talpassal gyógyított. Közben szól a zene, rezegnek a húrok, és egyszer csak a levegőbe lendül a santiagói katedrálisban a botafumeiro.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy kerülnek a képbe a tevék... eltévedtek az úton? Vagy az arab sejkek is elzarándokolnak néha-néha a keresztény-katolikus kegyhelyekre, útközben az élmények mellé egyebet is gyűjtögetnek... a tevék pedig metamorfozeálódnak szőke tündérekké?
Csak arra lennék kíváncsi, hogy kerülnek a képbe a tevék... eltévedtek az úton? Vagy az arab sejkek is elzarándokolnak néha-néha a keresztény-katolikus kegyhelyekre, útközben az élmények mellé egyebet is gyűjtögetnek... a tevék pedig metamorfozeálódnak szőke tündérekké?
2008. május 20., kedd
Elhatározás
Még év elején eldöntöttem, hogy idén megteszem. Igen. Nekivágok, és elzarándokolok Santiago de Compostelába. Igaz, jártam már ott, igaz, voltam a santiagói Katedrálisban is, ahol az én lelki üdvömért is szólt a mise 2004 tavaszán. De ez most más lesz, egy próbatétel.
A múlt héten említettem Zsófinak az ebéd során, hogy Santiagóba készülök, neki pedig felcsillantak a szemei a hír hallatára. Kiderült, hogy ő is szívesen jönne, de nem tudta, hogyan fog alakulni a nyara, elvégre a kedvesével is szerettek volna valamerre menni. Úgyhogy gondolkodóba esett.
Sajnos a fapados repjegyárak minden nap változnak, drágulnak, nem lehetett sokat teketóriázni... így hamar döntéshelyzet elé állítottam. Végül csütörtökön választ adott: igen, jön, azaz jönnek. Dani csak Barcelonáig, ott eltölt néhány napot Zsófival, addig én meglátogatom az ismerőseimet Barcelonában és Madridban, majd a négy nap elteltével Zsófi meg én buszra szállunk, Leónban találkozunk, és nekivágunk a nagy útnak...
Péntek délután kupaktanácsot tartottunk és végképp bezsongtunk, az eredmény: azonnal meg is vettünk a repülőjegyek egy részét. Úgy ebédidő magasságában valószínűleg sokak képzeletében felragyogtak a nyár hívogató színei és ennek következtében azonnal egeret ragadtak és izibe repjegyet foglaltak... egy szó, mint száz, amíg mi a bankkártyával bíbelődtünk az árak padám! egyszerre csak magasabbak lettek. Borzalom. Rettenet. Úgyhogy nem késlekedhettünk. (Bevágás: Mission impossible főcímzenéje...) Meg is lett a Budapest-Girona, valamint a Madrid-Budapest jegyünk. Sajnos Santiagóból Madridba szóló jegyet már nem tudtuk megvenni, mert nem fogadta el Zsófi kártyáját a rendszer. Az enyém meg alapból nem működik. Úgyhogy elnapoltuk ezt az utazáselőkészítő-mozzanatot. Ami talán nem is volt olyan nagy gond, ugyanis...
...Vasárnap este szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy el kellene mennünk a ptolemaioszi világ legnyugatibb csücskébe, a Cabo de Finisterréhez. Mindössze 12-13 napunk van az egész zarándokútra, ami felettébb kevés. Zsófi viszont fejébe vette, hogy visszafele jövet meg kellene állnunk egy teljes napra Madridban. Aug. 24-én délre szól a repülőjegyünk vissza Budapestre, így elképzelésünk szerint 23-án hajnalban utaztunk volna Madridba. Ám mindez azt jelentette volna, hogy csupán egyetlen estét tölthetnénk Santiagóban...
Megfordult a fejemben, mi lenne, ha az elején csalnánk egy picit, és Leónból busszal mennénk mondjuk Astorgába vagy Ponferrádába, és csak onnan vennénk igénybe a lábainkat... Egy nappal hamarabb érkeznénk meg így Santiagóba, aznap este pedig elbuszoznánk Fisterrébe és az Atlanti óceán partján heverészve megcsodálnánk a Napot, amint egybeolvad a horizonttal. Másnap visszatérnénk Santiagóba és rendesen körülnéznénk... elvégre nem jut el oda sem minden nap az ember. Délután, azaz 15:50-kor pedig elrepülnénk Madridba.
Zsófi Madridimádata amúgy inkább pradofilia :-), ugyanis legutóbb nem tudta megfelelően körbecsodálni Bosch remekműveit, ezért ezt a mulasztást most pótolni kívánta volna...
Ám szerencsére meg tudtam őt győzni arról, hogy maradjunk inkább egy picit tovább Santiagóban. És ha szerencsénk van -miért is ne lenne!- a visszaút során pontban 5-kor leszáll majd a gépünk Barajason, fél 7-re legkésőbb a Pradóban lehetünk. 8-kor zár, időnk lesz, ráadásul szombat délután ingyenes a belépés. Szóval juppijé... az elhatározásunk egyre markánsabb körvonalakat nyer... folyt. köv.!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)