Végső visszaszámlálás... hét, hat, öt, négy, három, kettő... Egy! hét múlva már megyünk is! Én már alig-alig bírok magammal, és Zsófin is jelentkeznek az izgatottság jelei. Már összeszedegettük a motyónkat, lett hátizsákunk - az enyém azóta már a Spitzbergákat is megjárta -, sőt cipőnk is, több pár. Én egy Scholl szandált vettem és egy könnyű nyári túracipőt, Zsófi egy átszellőző túracipőt és egy igazi túrabakancsot. Amikor az utóbbit Zsófi boldog mosollyal megmutatta nekem, a puszta látványától máris izzadni kezdett a lábam. Fel nem bírnám magamra erőltetni így nyár derekán, de Zsófi fogadkozik, hogy jó lesz, könnyed cipőcske, még valahol szellőzik is, és amúgy sem olyan nagyon súlyos, könnyedén elfér a hátizsákban. Nos, szóval így állunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése