A sarokan áll egy motyó útra készen, benne pattogó lábzselé, mini hálózsák, jókedv, napsütés, minden, mi egy talpaló nyaraláshoz kell. Már kívánkozik is fel a hátamra, de ó, tudom, lesz olyan pillanat is, mikor majd már csak folyton lekívánkozik...
Vajon minden benne van-e? Ez már csak idővel derül majd ki... most minden esetre úgy tűnik, se nem túlon-túl nehéz, se nem túl üres. Pont ideális.
-Update- kicsit visszaolvastam a blogomat és feltűnt, hogy visszatérő jelleggel a hátizsákomról beszélek. De gondoljatok arra, hogy most 2 és fél hétig ez lesz a csigaházam.. talán így már elnézitek nekem, hogy állandóan szerelmetes szavakkal illetem. Elvégre őrajta múlik majdnem minden...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Sziasztok,
óriási örömet szereztetek a bloggal, hogy veszitek a fáradságot és tudósítást küldtök az útról. Ma jöttem vissza szabadságról, és a beszámoló fogadott!
Még végig sem olvastam teljesen, máris reagálnom kellett, nagyon köszönöm! Eddig még (Madridot kivéve) ismerem is a helyszíneket, legalábbis Adriét. Szeretem Dalit minden őrültségével együtt. Kiváncsian és beleképzelve magamat várom a továbbiakat, sok szeretettel: Hajni
Megjegyzés küldése