Jótanácsok zarándokoknak

Orvosi tanácsok (gyalogosan) útra kelőknek

Felkészülés az útra

Ki indulhat neki a 700-800 km-es gyaloglásnak?

Bárki. Akinek ott a helye és érzi a hívást, nekivághat - függetlenül az életkorától, előzetes edzettségi állapotától, testmagasságától és testsúlyától, nemétől, foglalkozásától, vallásától és családtagjai aggodalmától!
Engem meglepett, hogy a zarándokok többsége korosabb, sokan nyugdíjazásukkor indulnak el, hogy új életüket megtalálják. Nyilván a nyári időszakban a diákok vannak többségben, én május második felében indultam. A 60-65 évesek vannak sokan, de vannak még idősebbek is. Találkoztam egész rozoga öregúrral is, akit a barátja csak "csigának" hívott, de ő is eljutott Santiagoig.
Ami viszont nagyon fontos, hogy az út tervezésénél vegyük figyelembe az adottságainkat, az úton pedig tartsuk tiszteletben a korlátainkat. Aki nem sportol, nem jár túrázni, kevésbé edzett, idősebb vagy az egészségével van problémája, ne tervezzen napi 20 km-nél hosszabb gyaloglást. Vagy szánjon több napot az útra, vagy válasszon közelebbi kiindulási pontot. Célszerű 2-3 plussz napot is hagyni, ha valami probléma miatt pihenésre lenne szükség az út során.
Az Út minden híreszteléssel ellentétben nem Saint-Jean Pied du Portban kezdődik, hanem pontosan ott, ahol járni kezdesz rajta! 2-3 részletben is meg lehet tenni. Nem ettől függ, hogy mit tudsz kapni az úttól, hanem Tőled!

Vannak betegségek, amiknél komoly problémák lehetnek: szívbetegségeknél és a nem jól kezelt magas vérnyomásnál a túl nagy meleg és az emelkedőkön való nagyobb terhelés okozhat bajt. A lábak vizesedése és keringési zavara is korlátja a terhelhetőségnek, valamint fennáll a nem gyógyuló sebek kialakulásának a veszélye, épp úgy, mint a cukorbetegeknél is. Itt a rendszeres és a terhelésnek megfelelő táplálékbevitel is külön odafigyelést igényel. Ilyen esetekben megfontolandó az elindulás és mindenképpen ajánlott az előzetes orvosi konzultáció.

Izületi problémái szinte mindenkinek vannak (vagy lesznek az úton). Itt fontos a józan ész (pl. csípőprotézissel nem biztos, hogy célszerű elindulni) és a hit, no meg ennek az aránya. Tégy meg mindent, amit lehet, és bízz az Istenben!
Nagyon sokat számít a súly, amit cipelni kell (önsúly + hátizsák), és a távolság, amit meg lehet tenni egy nap.
Boka és térdproblémáknál ajánlott a bot, egy hosszú (a másik oldali kézben, mint ahol a problémás izület van) vagy kettő rövidebb vagy állítható hosszúságú. Lehet fa vagy fém, de legyen könnyű, különben a tenyéren is lehet vízhólyagokat szerezni. Célszerű már a kezdetektől használni és nem csak akkor, amikor már baj van. (Nekem egy pillesúlyú nád kiválóan bevált. Boltban nem akartam venni, viszont kezdetben több napig nem találtam megfelelő botot - ugyanis Pamplonától alig van erdős rész. De mikor már nagyon kellett, megtaláltuk egymást és jó barátok lettünk az út végéig...)
Már itthonról célszerű vinni a problémás esetekben és szintén megelőzésképpen kezdetektől használni térdrögzítőt és/vagy bokarögzítőt. Az egyszerű gumis változat jól beválik. A fémmerevítős változatot nem ajánlom, mert nehéz és meleg. (Én az operált térdem miatt sielni ilyennel szoktam, de itt az úton a gumis megfelelő volt, semmi problémám nem volt a térdemmel, pedig máskor szokott baja lenni. Igaz minden nap rajtam volt a rögzítő, amíg a hátizsákot cipeltem.) A bokarögzítőnél viszont vigyázni kell arra, hogy a talp alatt futó szegett széle vastagabb, és emiatt vízhólyagot okoz. Ezt érdemes levágni használat előtt - enélkül is tartja a bokát.

Edzés az út előtt

Ajánlatos nem rögtön az íróasztal mellől felállva indulni. Optimális lenne az út előtti 2 hónapban mindennap gyalogolni 2 órát, ami 8-10 km, de legalább 2-3 x hetente. Mindenképpen ajánlott ezt az útra szánt bakancsban vagy cipőben tenni. Néhányszor hegyvidéki terepen teljes felszereléssel, vagy annak megfelelő súllyal is érdemes edzeni, mert nagy a különbség hátizsákkal vagy anélkül. Aki Saint-Jeanban kezd, annak különösen fontos, hogy jó edzettségi állapotban induljon, hacsak nem az a célja, hogy már az elején kikészüljenek a lábai és az izületei, beavatást nyerve ezáltal az útba. Ott ugyanis nincs lehetőség a fokozatosan növekvő terhelésre.
Mindemellett a legfontosabbnak a lélekben való felkészülést tartom. Jó tudni, hogy mi a célja az útnak, azon túl persze, hogy megérkezni Santiagoba, mert ebből lehet majd erőt meríteni. Önmagában a testi edzettség kevés, lelkierő is kell, sőt, sokszor pótolhatja is a fizikai erő hiányosságait. Ha valaki egy önmagán túlmutató, magasabb cél szem előtt tartásával jár az Úton, ehhez önmagát túlhaladó erőt is kap napról napra.

Felszerelés

Erről már sokan sokféle fórumon írtak, így ehhez csak néhány dolgot tennék hozzá.
Lábbeli: a legfontosabb az összes felszerelés közül. (Erről sok okosságot és butaságot mondtak, mikor az út előtt gondban voltam, hogy miben menjek. Most következnek az én okosságaim és butaságaim...) A legfőbb szempont a kényelmesség! Ez az út előtt tesztelendő. Ami nem teljesen kényelmes, azzal csak baj lesz az úton. Semmiféle extra kemény vagy félkemény bakancstalp nem szükséges az út végigjárásához. (Extrém példa egy színesbőrű francia srác, akivel az első és az utolsó nap is találkoztam, ő egy elől zárt papucsban ment végig az úton. Igaz a hátizsákjában se volt szinte semmi, még hálózsákot se vitt. Sok zarándok, aki már végképp nem bír bakancsot húzni, szandálban vagy fürdőpapucsban megy napokon vagy heteken át.)
Akinek nem strapabíró a bokája, annak érdemes magas vagy félmagas szárú bakancsot vinni. Az izületeken különösen lefelé van nagy terhelés. Mivel az időjárás kiszámíthatatlan, jó ha goretexes a cipő. Lehetőleg könnyebb legyen, hátha cipelni is kell. Az út nagyobb része lankás vagy szintút, sok a döngölt köves és aszfaltos szakasz, ami a keményebb talpú cipőkben problémás. Én vittem egy könnyű, aszfaltra való futó edzőcipőt is, aminek nagy hasznát vettem, az út felét ebben tettem meg. (Pedig csak azért tettem el, mert az volt a legkényelmesebb a cipőim közül és a bakanccsal nem voltam teljesen elégedett.) Az edzőcipőnek az az előnye a túraszandállal szemben, hogy annál jobban fogja a bokát és nem mennek bele a kavicsok. Az aszfaltra kiképzett talp védi az izületeket a kemény úton. Nagyon ajánlom még a puha és rugalmas kivehető betétet a bakancsba (nekem a Scholl jött be), ennek nincs súlya, mégis mintha két cipőnk lenne. Fontos, hogy a bakancs és a cipő elég nagy legyen, legalább 1 v. 1.5 számmal nagyobb, mint a láb, és ne legyen keskeny, de befűzve jól tartsa a bokát. Ez azért fontos, mert a sok gyaloglástól és a melegtől megduzzad a láb, és ha nem elég nagy a cipő, akkor garantáltan kisebesedik. Szandál a lábak pihentetéséhez és szellőztetéséhez szükséges a délutáni órákban, itt is a kényelmesség a legfőbb szempont. Bár nem divatos, de a lábak védelme érdekében ajánlatos mindig zoknival hordani. Nem szabad elfelejtkezni a zuhanyzós papucsról sem (10-15 dkg, de felbecsülhetetlen segítség a gombásodás megelőzésére).
Szerintem a cipőkön nem szabad spórolni, se súlyt, se pénzt.
Hátizsák: jó, ha az önsúlya nem sok (sok profi zsák 2 kg vagy több, de létezik 1.2 kg-os vagy még könnyebb zsák is). Lehetőleg legyen jó kiképzésű a háta és a csípőpántja - ha valaki magasabb, a kisebb zsákoknál ez nem ér le a csípőjéig, csak a hasáig. A nagyobb zsákok kényelmesebbek lehetnek, viszont nem kell csurig pakolni őket. Bármilyen zsákkal végig lehet menni, de sokkal kényelmesebb, ha a súly nagy része átterhelhető a vállakról a csípőre.
Az ajánlások szerint a zsák súlya ne haladja meg a testsúly 10%-t. Tapasztalatom szerint ezt szinte lehetetlen betartani, hacsak valaki nem 90 kg-os. A legtöbb zarándok (én is) 9-10 kg-os zsákot cipel. A 10 kg-t nem érdemes túllépni, kivéve ha valaki edzésben van és valami luxust is akar vinni (video, nagy fényképezőgép, sátor luxusnak számít).
Fejfedő: kalap vagy kendő, jó ha a nyakat is árnyékolja. Ne felejtsd itthon, nagyon erősen süt a nap, enélkül napszúrást kapsz!
"Elsősegélydoboz": (dobozt nehogy vigyél, csak a tartalmát!)
naptej 15 faktor feletti legyen, (hogy ne kelljen sokat vacakolni vele, én inkább hosszú nadrágban mentem, így csak a karomra és az arcomra, nyakamra kentem)
((szúnyog szinte nincs, a szúnyogriasztó felesleges, kullancsot se találtam, ezt azért az erdős részek után jobb megnézni, legyekből viszont van bőven, főleg Galíciában, és imádják a naptejet és az izzadságot))
ragtapasz(az egybegyártott könnyen lejön és felkunkorodik újabb problémákat okozva, így a lábon jobb a széles ragtapaszcsík alatta vékonyan steril gézlap)
steril gézlap 10x10 cm-es 1 csomag (ha kell, kinn pótolható), ez méretre szabható ollóval
Betadine oldat - jódtartalmú, arra érzékenyek ne használják (nekik a 3%-os hydrogen peroxid és a Merbromin oldatot ajánlom)! Nem kell az egész dobozt elvinni, a gyógyszertárban beszerezhető szemcseppentő fiola 10 Ft-ért, az abba áttöltött mennyiség elegendő (remélhetőleg, ha nincs sok seb) egyébként ez is könnyen pótolható. Néhány fültisztító pálcika szintén hasznos a Betadine ecseteléséhez.
Kisolló - gézlapdarabolás, bokagumiátszabás, pedikür. A lábkörmök karbantartása fontos, különben a szomszédos ujjat kisebesítheti a nagyobb köröm sarka!
varrótű és cérna – a kiszakadt ruhák és a vízhólyagok rendbetételéhez nélkülözhetetlen
izomlazító kenőcs (Richtofit sportkrém vagy kámforos, mentolos, rozmaringos kenőcsök) Ezt viszont nem lehet kinn kapni, se gyógyszertárban, se egyéb boltokban, még fitotékában se. (Kivéve néhány albergueben a spéci zarándokkenőcsöt, ami jó, csak nagyon drága.) Ebből 2 tubus is elkel az útra, igaz van súlya, de megéri cipelni, úgyis gyorsan fogy. Ezzel szemben gyulladáscsökkentő kenőcs (Voltaren gél, Fastum gél stb) bármelyik gyógyszertárban beszerezhető kinn, és szintén szükséges lehet.
zsíros lábkrém (nekem a Scholl szarvasfaggyús lábkrém nagyon jó volt, de keveset vittem, így kinn több kis boltban kapható "Vaselina pura" feliratú paraffinnal pótoltam, ez 25 ml-es kis dobozkában kapható 1 euroért.
gyógyszerek: a rendszeresen szedett gyógyszereket nem szabad elfelejteni! Mindenre nem lehet és nem is kell készülni. Ami szerintem fontos:
lázcsillapító (1 levél = 10 tabletta elég) Algopyrin (vagy aki erre érzékeny, annak Paracetamol - több néven is forgalomban van). Jó napszúrás, torokgyulladás esetén is.
gyulladáscsökkentő (rengeteg féle van: Apranax, Voltaren SR75, Diclac ID75, Cataflam, Hotemin, Mesulid, Movalis stb.,stb. ami recept nélkül is kapható az az Aspirin és az ibuprofen származékok) Fontos, hogy ne éhgyomorra, hanem étkezés közben vagy utánna vegyük be!
homeopátiás szerek: nagyon ajánlom, mellékhatásuk nincs, sokat segítenek és a súlyuk se sok! Gyógyszertárakban kaphatóak recept nélkül.
Arnica 15 Ch - adagja 2x5 golyó elszopogatva - izomlázra, túlzott fizikai igénybevételre, bármilyen sérülésre, húzódásra, zúzódásra, a bőr alatti bevérzésekre (ami a lábszáron a megerőltetéstől gyakran előfordul) alapszer.
Rhus toxicodendron 15 Ch - 1x v.2x 5 golyó - izületi v. izomfájdalmak esetén, amik legfőbb jellemzője, hogy pihenés után, a mozgás kezdetén rosszabbak, majd a bejáratódás hatására javulnak ("berozsdásodottság"). Ez nagyon jellemző az úton, a legtöbben reggel, illetve a szieszta után úgy kelnek fel, hogy alig tudnak elindulni, majd napközben már simán gyalogolnak a hátizsákkal egészen a következő hosszabb pihenőig, amikor ez újrakezdődik. Az izületi gyulladást, duzzadást is csökkenti.
Bryonia 9 Ch - 2x5 golyó - szintén segít az izületi és izomfájdalmakon, amikre az a jellemző, hogy terhelés hatására fokozódnak és a pihenésre javulnak, valamint jót tesz a széles alapon nyomás vagy masszírozás. (Bár a Rhus tox. és a Bryonia jellemzői mások, izületi gyulladás esetén a két szert együtt, egyidőben szoktuk adni.) Amúgy a Bryonia tud segíteni az Arnicával együtt, ha már nem bírjuk, de még kell gyalogolni valamennyit.
Ez a három szer nagyon hasznos az úton, ezeken kívül talán még az Apis 15 Ch-t érdemes elvinni, ami duzzadással, ödémával járó allergiában akár életmentő is lehet az orvosi segítségig, ebből ilyenkor 10 percenként kell 5-5 golyót elszopogatni. A gyulladt, duzzadt izületeken is segít, amelyeknek jól esik a hideg borogatás, ilyenkor 4x5 golyó az adag és a fenti szerekkel együtt hatékony.
A homeopátiás szereknél egyszerre 5 golyót kell elszopogatni, de fogmosás után vagy étkezést követően használva a hatásukat vesztik. Bevételüket követően 1/2 órát érdemes várni az evéssel vagy a fogmosással. A mentolos izomlazító krémek szintén nem használhatóak egyidőben, itt is várni kell. (Baj nem lesz, csak hatás se.)
térdgumi, bokagumi, fásli - akinek problémásak az izületei (a térdre nem jó a fásli, mert lecsúszik, kidörzsöli és nem is tartja a térdet)
bot - ez kinn is beszerezhető vagy található.

Az Úton

Az út egyik nagy leckéje, hogy megtanít figyelni a test jelzéseire és ezek tiszeteletben tartására. Fontos megbecsülni, gondozni és kényeztetni a testünket, hiszen nélküle nem juthatunk el a célunkhoz.
Néhány kivétellel az út kezdetén még sokaknál nem megfelelő az edzettségi állapot. Nehézséget okoz a szokásosnál nagyobb súly cipelése, valamint a mindennapi terhelés. Ez izületi gyulladásokhoz, izomfájdalmakhoz, vízhólyagok és egyéb sebek kialakulásához vezethet. Hosszú távra kell tervezni (szó szerint!) és így gazdálkodni az erővel és vigyázni magunkra. Ezért fontos (lenne) a fokozatos kezdés, mert az első napot követően még a többit is végig kell gyalogolni. Aki Saint-Jeanból indul, annak különösen fontos, hogy már edzésben legyen, mert itt az első napi táv hosszú és kemény, és még lehetőség sincs hamarabb megállni. A spanyolok amúgy Roncesvallesből indulnak (a franciák közül sokan pedig otthonról vagy le Puy-ből). Akinek már eleve vannak problémái az izületeivel inkább ezt a kiindulási pontot ajánlom, vagy Pamplonát, ahová eljutni is könnyű - biztos, hogy így se marad le semmiről és mindent megkap az úton, amiért elindult, vagy amire szüksége van.
Én az operált térdem miatt Pamplonából indultam és itt nagyon sok tanítást kaptam az Útról Fredericotól, akivel hajnali f5-kor találkoztunk a buszról leszállva, és aki önkéntes idegenvezetőnkül szegődött. Mindent tudott Navarra történelméről, Pamplona nevezetes épületeiről, a szobrok "tulajdonosairól", az Útról és annak spirituális és egyházi vonatkozásairól (pl. Nyugat = Santiago = Reménység /Esperanza/, vagy hogy a kagyló úgy lett egy keresztény zarándokút szimbóluma, hogy Keresztelő Szent János egy kagylóval öntötte a folyóvizet a keresztelendők, így Jézus fejére is), vagy éppen a bikaviadal spirituális jelentéséről. Elvitt reggelizni apácákhoz, majd a vasárnap délelötti misére egy XII.sz-i templomba Pamplona legelején. Az, hogy ki ő valójában, nem derült ki, annyit mondott, hogy ő afféle "hivatásos zarándok". Bőven ellátott gyakorlati tanáccsal is az úttal kapcsolatban, ami nagyon hasznosnak bizonyult, az itt leírtak egy része tőle származik.

Az első 3-6 napban ajánlatos óvatosnak lenni. Nem szabad sietni, gyakran, akár óránként érdemes megállni egy rövidebb pihenőre, ilyenkor a lábat mindig feltenni legalább a hátizsákra, 1x-2x a bakancsot is levenni, megszárítani a zoknit (a gombásodás megelőzése miatt is hasznos) és átmasszírozni a lábat. Rövidebb távokat ajánlott menni (20 km) és a délutánt pihenéssel tölteni. Később növelhető a terhelés, a távolság és a tempó, de csak a test korlátait tiszteletben tartva, a test jelzéseire odafigyelve. Fontos, hogy megtaláljuk a saját tempót és ebben ne hagyjuk magunkat másoktól befolyásolni (különösen az elején nem muszáj rohanni csak azért, mert mindenki ezt teszi).
Az izületi gyulladások megelőzésében fontos, hogy a zsákunk ne legyen túl nehéz, reálisan válasszuk meg a távolságot és saját tempónkban menjünk, a bakancs vagy cipő tartsa a bokákat, telitalpra lépjünk és ne a sarkunkra. Segítenek a botok (1 v. 2 db) és a térd v. bokarögzítő gumi, valamint a lábak pihentetése, magasba emelése, az izületek kimozgatása (bokakörzés, csípők oldalirányú lazítása, nyújtások).
Ha kezdődő gyulladás jeleit észleljük, ami lehet fájdalom bizonyos mozdulatoknál (később már nyugalomban is), duzzanat, melegség az izületnél, vagy recsegés az in fölött mozgatáskor, akkor csökkentsük a terhelést (nélkülözhető súly szanálása, bot (-10%!), rövidebb táv, több pihenés), használjunk gyulladáscsökkentő kenőcsöt és borogassuk be hideg vizes ruhával vagy jegeljük (max 1/2 órára) az izületet, és pócoljuk fel a lábat, vegyünk be homeopátiás és/vagy hagyományos gyulladáscsökkentő gyógyszert. Az a tapasztalatom, hogy érdemesebb már az első jelekre gyógyszert is bevenni, mert leállíthatja a gyulladásos folyamatot, ami amúgy később makaccsá válhat. Azt azért hozzáteszem, hogy a jobb bokám egy túrától begyulladt és 2 hét alatt nem gyógyult meg itthon az út előtt, bár gyógyszert akkor én se vettem be. Nekem az ima és a Los Arcosban kapott áldás segített a legtöbbet, utánna jött rendbe.

A vízhólyagok és kidörzsölődések megelőzése érdekében legyen a bakancsunk nagyon kényelmes, bejáratott és nagyobb méretű (hosszában és széltében) mint a lábunk, de jól rögzíthető. Vigyázzunk, hogy ne kerüljön a cipőbe kavics, homok, száraz fűszál vagy levél, erre főleg az útközbeni pihenőknél kell figyelmet fordítani. A zokni ne csúszkáljon, legyen jó nedvszívó pamut, vagy speciális túrazokni (de abból nem a vastagabb, hanem a nyári változat). Körmeink legyenek levágva, különösen a köröm sarkaira ügyeljünk, hogy le legyenek kerekítve. Indulás előtt a lábunkat vastagon krémezzük be a bakancs szárának tetejéig zsíros kenőccsel (Scholl, v. vaselin), ez csökkenti a dörzsölődést és ápolja a bőrt. Figyeljünk menet közben a testünk jelzéseire és az első jelre azonnal!!!! (1-2 km múlva már késő!!!) álljunk meg és találjunk megoldást. Délután pedig fürdést követően vizsgáljuk át a lábainkat (egy kis masszírozással egybekötve még jobb), ugyanis a pici kezdődő vízhólyagok még semmilyen panaszt nem okoznak, de másnapra azokból lehetnek a nagyobbak.
Kezdődő kidörzsölődés esetén, amíg nincs seb a bőrön, addig jól használható a gyógyszertárban kinn kapható Compeed (Bolhas) feliratú speciális tapasz, ami mintegy második bőrréteget alkot és több napig ott maradhat. Ha nincs, akkor sima sebtapasz. A compeedet viszont nem ajánlom vízhólyagra vagy sebre, ugyanis nem szellőzik és alatta gennyesedés alakulhat ki. A cipőbe szükség esetén a polifoamból lehet párnát vágni. Ha van lehetőség, cipőt is cserélhetünk.
A vízhólyagoknál már a 3mm-esnél nagyobbakat el kell látni. Bőrünk felszínén mindig vannak baktériumok, így a le nem csapolt vízhólyagok elgennyesednek. Lecsapoláskor kenjük le a hólyagot és környékét Betadine-nal, majd sima varrótűvel fűzzünk át cérnát az elemelkedett területen, lehetőleg szélétől széléig. Ez a bőr már elhalt, úgyhogy ez nem fáj. A sterilitással nem kell sokat faksznizni, ugyanis bőrünk sem steril. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy nehogy mélyre szúrjunk és az ép bőrt/húst is megsértsük. Ha jól csináltuk, a cérna magától, vagy enyhe nyomás hatására kivezeti a savót a hólyagból. Ezután a cérna két végét kössük össze csomóra, de ne húzzuk szorosra, a felesleget vágjuk le (0.5 cm azért maradjon mindkét száron). Majd egy nagy csepp Betadinet tegyünk rá, amit a cérna bevezet a vízhólyag belsejébe. Ez csíp egy rövid ideig, de legalább megakadályozza az elgennyesedést. Ezután a cérna maradhat akár 1-2 hétig is, nem kell kivenni, ugyanis ez akadályozza meg a kiújulást. Még 1-3 napig Betadinozzuk, majd ha a bőr már beszáradt felette, ez is felesleges (de a cérna jobb, ha marad!). A bőrt ne távolítsuk el! Ha mégis kiújul a vízhólyag (ez leginkább a régi mellett fordul elő), fűzzünk az új hólyagba új cérnát, de a régit is hagyjuk. (A Betadine vízoldékony, ezért nem akadályozza meg a víz távozását, és amúgy is korszerűbb, mint a jódtinktúra.) Ha lehet, ne ragasszuk le a hólyagot, a szabad levegőn sokkal hamarabb meg tud gyógyulni, a ragtapasz alatt kipálhat. (Kivéve, ha olyan helyen van, ami a cipőnkben folyamatosan és kifejezetten dörzsölődik, de akkor is jobban tesszük ha cipőt cserélünk, vagy betétet teszünk be. Amúgy ennek nem szokott jó vége lenni.)
A már kialakult sebeket minden nap Betadine oldattal le kell ecsetelni, délután napoztatni és levegőztetni egy kicsit és éjszakára is lehetőleg szabadon hagyni. Gyalogláshoz inkább a steril lap + ragtapaszcsík kombináció a jobb, és ilyenkor már célszerű a gézlapra Betadine kenőcsöt tenni, (ha nincs: Betadine oldatot és vazelint), hogy ne ragadjon be a sebbe. A mély, gennyessé, fekélyessé, gyulladt, piros környezetűvé váló sebeket orvosnak kell megmutatni, mert elképzelhető, hogy antibiotikum szedésére, esetleg Tetanus beadásására is szükség lehet.
Sok kellemetlenséget okozhatnak a combon és a fenéknél a nagy melegben amúgy könnyen kialakuló kipállások. Ezeket is zsíros krémmel kell kenegetni naponta 3x is vastagon, akkor néhány nap alatt meg tud gyógyulni. (A Scholl lábkrém vagy a Nivea kézkrém ide is kitűnő, de a vazelin is megteszi.)

Az izmainkat is érdemes karban tartani, délután vagy este izomlazító krémmel átmasszírozni, különösen a vádlit, ami könnyen csomóssá válhat. Ne feledkezzünk el a nyújtásokról, ez fáradás esetén is sokat javít a helyzeten. Az Arnica szedése szintén hasznos az izomfájdalmakat megelőzésében.

A napégés elkerülésére használjunk naptejet, ha már megtörtént, bevehetünk Algopyrint, és testápoló hiányában a naptejjel bekenve utólag is hűsíthetjük és táplálhatjuk a bőrt. (A Fenistil gél fényérzékenyít, használatát nem ajánlom.) A következő napokban jobb, ha nem tesszük ki a napnak (erre jó pl. a vékony könnyű kendő).
A napszúrás megelőzésére napsütésben 10 óra után már kell a fejfedő. Ha mégis elfelejtjük, a napszúrás első tüneteire (rossz közérzet, borzongás, émelygés, fejfájás) vegyünk be Algopyrint, igyunk bőven folyadékot és árnyékban, lehetőleg hűvösben feküdjünk le. Aznap már ne gyalogoljunk, pihenjünk, feküdjünk és ne menjünk a napra. Hasonló tünetekkel kezdődhet a hőkimerülés, ami a nagy hőségben végzett fizikai munka során lehetetlenné váló hőleadás következménye. A bőséges folyadékbevitel nagyon fontos a megelőzésében. Nagyon komolyan kell venni, ugyanis veszélyessé válhat. Kezelése hasonló.

Nagyon fontos az út során, hogy jól táplálkozzunk. Elegendő mennyiséget, sok gyümölcsöt és zöldséget, és megfelelő mennyiségű teljes értékű fehérjét (halat, húst, tojást, de legalább tejet, sajtot, joghurtot). A gyaloglás alatt inkább könnyen emészthető szénhidrátot együnk, különben el lehet nehezülni. Reggel ajánlott nem éhgyomorra indulni, mert különben hirtelen jön az éhség szédüléssel és gyengeséggel, ami aztán lassan szűnik. (Ezt többször kipróbáltam, ugyanis hajnalban nem nagyon ment le semmi a torkomon, végül az édes péksütemények váltak be, néhány falat hajnalban, majd még időben reggeli útközben.) A vegás étkezést itt nehéz megoldani, de az úton úgyis sok mindenről le kell mondani... Aki rendesen eszik, annak feleslegesek a táplálékkiegészítők és a vitaminpasztillák.

Nagyon sok folyadékot ajánlott inni! Mégpedig elsősorban vizet. A vízben éltető erő van, ami magában hordozza a hely energiáját! Emiatt nem jó, ha pasztillákat vagy aszkorbinsavat dobálunk bele, de ezt tegye ki-ki az ízlése és elképzelése szerint. Az úton bőven vannak kutak és mindnek jó a vize. (Vagy legalábbis nekem ízlett.) Ami fontos, hogy bőven kell inni, aminek az a biztos jele, ha bőven van vizelet. Amúgy a verítékezéssel is több liter folyadéktól meg lehet szabadulni. Az ásványi anyagokat a gyümölccsel, zöldségekkel, tejtermékkel vissza lehet pótolni, a sózásnál figyeljünk a testünk igényeire (lehet, hogy sok sóra van szükségünk). Nagy melegben jól eshet és hasznos a Cola-automatákból szerezhető Aquarius, ami izotóniás folyadék (magyarul ásványi anyagokat is tartalmazó limonádé). A Cola gyaloglás közben kellemetlen tüneteket tud okozni a többi szénsavas itallal együtt, amúgy gyors szénhidrátpótlásra megfelelő (a light nem).

A zarándokok többsége hajnalban kel, 6 és 7 között indul, 1 és 2 óra között megérkezik a szálláshelyre. Ennek a napi ritmusnak több előnye van. Egyrészt ki lehet használni a reggeli hűvösebb órákat, a 2 óra utánni forróságban már nem kell gyalogolni, másrészt jut idő a fürdésre, mosásra, ruhák száradására, főzésre, délutáni regenerálódásra, beszélgetésekre, esti városnézésekre, misékre, naplóírásra. Ki lehet próbálni az egész napos gyaloglást is (pihenőkkel!). Azt tapasztaltam, hogy aznap még jó, de másnapra nem tudtam magamat kipihenni.

Az Úton mindent megkapunk, amire szükségünk van. Feladatból és nehézségből is, de segítségből, támogatásból és erőből is. Azt tapasztaltam, hogy nem a saját erőm az, amivel az úton menni tudok, hanem egy magasabb erő segít. Amikor azt gondoltam, hogy jó formában vagyok, bebizonyosodott az ellenkezője, amikor úgy éreztem, hogy nincs több erőm, akkor annak is. Magából az Útból származott ez az Erő. Sok mindenből lehet meríteni: az útszéli virágokból és a fákból, az égen repülő madarakból, a szellőből és a napsütésből, a kutak és a folyók vizéből, a templomok csendjéből és a misék áldásaiból, a zarándoktársak köszönéséből, a közös vacsorákból, mosolyokból és ölelésekből, énekekből és a madarak csiripeléséből, a kis falvak egyszerű embereinek egyszerű életéből és kedvességéből, a városok katedrálisainak fennségességéből és gyönyörű részleteiből, az égre kereszt alakú kondenzcsíkokat rajzoló angyalokból, az előttünk járó zarándokok lábnyomából, az ezer éve járt út kopott köveiből. Ez mindenkié és bárkié. Csak indulni kell...

(a cikket innen loptam: http://camino2.freeweb.hu/map.htm