Elso harom nap

Szoooval.... ott tartottunk, hogy:
Astorgaban megszalltunk egy igazi zarandokszallason, ahol 14 koponya hajtotta ejjel alomra a fejet egymas melle szorosan sorakoztatott emeletes agyon. Reggel 5-kor megszolaltak az ebresztoorak, a szallas fele utnak indult. A lustabbak, mint mi, 8 utan keltek utra. AZ elso napunk igen szelesre sikeredett: egy egyenes uton, igazi spanzol vadregenyes ugaron vezetett at az utunk, neha majd lefujt minket a szel az utrol. Az ido hulni kzdett, es delutanra, mar pulcsiban mentunk: mire este megerkeztunk, mar-mar dideregtunk: 9-10 C volt az elso megallohelyunkon, Rabanal del Caminoban. Vicces egy hely, a neve alapjan nekem leginkabb egy retekmezo jut rola az eszembe: am kicsiny meretet es csekely lakossagat meghazudtolva harom templom is allt benne. Az egyikben aznap este mise is volt. Gondoltunk, megnezzuk, meghallgatjuk: de olyan picurka volt, hogy a maroknyi zarandokhad meg az ajtot is eltorlaszolta, annyira nem fert el.

Didergésünkről tanúbizonyságot ad ez a kis videó: :))



Masnap reggel idoben elindultunk: 3/4 8-kor mar az utat tapostuk. Hideg volt, de a taj szepsege mindenert karpotolt: gyonyoru zoldes-sargas-aranylo szinekben uszott minden. De egyre jobban didegregtunk, es kozben egyre csak mentunk feljhebb es feljebb: ki gondolta volna, hogy nyar kozepen, Spanyolorszagban ilyen hideg tud lenni?


11-re ertunk egy kis remetelakszerü zarandokszallashoz (Manjarin), ott 9 fokot mutatott a homero... 1300 meter magasan voltunk kb. Innen meg feljebb vitt az ut a zarandoklatunk legmagasabb pontjahoz, a Cruz de Ferrohoz, ami 1500 m magassagban

Az aznapi 22 km-t igen kemeny mukaval tettuk meg: elenite csak felfele kellett tornunk, majd lefele jonni vagy 800 meteres szintkulonbsegen. Mire elertunk az aznapi vegcelunkig, Molinasecaig alig birtunk menni. En legalabbis teljesen leserultem, alig birtam a labamon jarni...
Foly. kov.