Meglátjuk

Eddig mindenféle "töltelékszöveggel" éltettem ezt a blogot... csak hogy jelezzem, készülünk. De csütörtöktől már bizony-bizony fokozódni fog a nemzetközi helyzet, minek folytán betűkényszer fog fellépni. Igen. Megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom elárvulni ezt a blogot. És ez most egy fogadalom, igaz csupán egy a sok közül, ám a zarándoklat végeredményben erről is szól, legalább is nekem. Nemcsak fizikai értelemben törekszem egy cél felé, hanem lelki értelemben is. Szükségem van rá.

Néha hagyom, hogy bizonyos kérdésekben erőt vegyen rajtam a lustaság, és utólag megbánom, hogy pillanatok hiába múltak el. Az élmények legfőbb tárhelye végső soron a lélekben van, ám mégis kell az írás, mert megoszt, mert átad, mert megörökít, mert felidéz. Nektek, nekem, mindenkinek, ki ezt a blogot olvassa. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy megpróbálom. Magam miatt, hogy egyszer öreganyóként boldogan olvashassam, mit is tettem 2008 nyarán, és Nektek, kik irodában senyvedtek míg mi a lábainkat rakosgatjuk egymás után Spanyolország legősibb turistaútján, hogy lélekben velünk zarándokolhassatok. Vale!